A szövegnél minden jog fenntartva!

 

Idézet:

 Az Álmodás Rejtett Ösvénye 1

című tanregényemből

 ...

Álomél érezte, hogy szólnia kell, mert nem telítődhet sokáig a kihívás pillanata a mulandóság reményeivel. Így az Őrző levegőbe rajzolt kézmozdulattal szakította meg a folyamatot, majd a következőt kérdezte növendékétől:

–      Kedvesem! Emlékszel, hogy eddig a legtöbb és legértékesebb tapasztalásaidat majdnem mindig egy mély érzelmi hullám előzte meg?

–      Igen, mester, emlékszem, de te erre azt mondtad, hogy ez kevés kivétellel mindig szükséges.  

–      Nos, szükséges akkor, ha másképp nem tudsz kiürülni.

–      Ezt hogy érted, mesterem? – kérdezte Maitri csodálkozva.

–      Úgy, hogy ha másképp is sikerül kiürülni, akkor nem szükséges az Első Figyelem érzelmi mélypontjának hatásait átélned.

–      Ez azt jelenti, hogy mindig kikerülhető minden mély érzelmi pont?

–      Nem, ne kívánd így értelmezni azt, amit mondok! Nem valaminek a helyettesítéséről vagy felváltásáról van szó, hanem egy állapot meghaladásáról. Ha valaminél több vagy, akkor az azt jelenti, túllépted annak határait. Vagyis a tanításom ebben az esetben a következő: amikor ott állsz valamilyen beavatódás Kapujában, akkor muszáj kiürülnöd, elengedned a sok gondolatot, érzelmet! A beavatás pillanatában nem hathat rád egyetlen Terelő sem! Ám mivel a figyelmedről, s mindenki figyelméről tudjuk, hogy fogságban van, így a figyelem képtelen áthangolódni másra, tehát meg kell találni azt a pontot, ahol képes a Tudat elengedést gyakorolni. A Természet még az énbe is elrejtette a Kul-csokat, de sokan nem tudják, hogy mindabban, amit átélnek, valódi Kulcsok rejlenek. Te mindig tudd, és mindig Emlékezz erre, Kedvesem!

–      De tanítóm, a mélypontokban az ember szinte kivétel nélkül mindig magával foglalkozik, vagyis kijelenthetjük, nem teszünk mást, csak erősítjük a magunk és egymás éntudatát. Te mondtad, ha túl pozitívan és túl negatívan foglalkozunk magunkkal, akkor ugyanaz az én erősödik meg. Mit értesz tehát azon, hogy a mélypontban van egy rejtett Kulcs?

–      Amikor valakinek igazán komoly mélypontja van, egy-egy pillanatra képes elengedni énjének azon szilárdságát, amit számára az Idő tömörített be. Figyeld meg, az emberek elégedetlenségük csúcspontján mennek el otthonról, figyelmen kívül hagyják azokat a dolgokat, amik korábban még teljesen kitöltötték az életüket. Vagyis rövid időre elengedik mindazt, ami fogva tartotta őket. Persze ez az állapot nem tart túl sokáig! Az Idő hamar teletömi a Réseket mindenféle „lomos emlékekkel”. Tudod, ha az Időt valami veszélyezteti, az bárhonnan képes a maga védelmére kelni, ezért soha sem állhatsz vele szemben felkészületlenül! Amikor valakinek mélypontja van, énje bizonytalanná válik, ez pedig elegendő ahhoz, hogy Rés keletkezzen önérzetének szilárdságán. Ekkor a figyelme könnyebben kimozdul korábbi rögzüléséből.

–      Azt mondod, mester, hogy időnként, amikor nagyon magam alatt vagyok, valójában a helyzet a célomat szolgálja?

–      Igen, a helyzet Alkalmasnak lát, hogy beavatódj.

–      De hát ezt honnan tudhatná bárki is? Ebben az esetben mindenki saját magával van elfoglalva. Önmagára figyel és arra, hogy önmagát sajnálja.

–      Erről beszélek! A Rés nem marad sokáig nyitva. Az Idő előhozakodik a múlt hulladékával és teletömi a Szándék felénk nyílott járatait. E Réseket csak a Tudatos és Felkészített szemlélő veheti észre, csak egy ilyen ember érzékelheti, a többiek a Figyelem Első állapotának foglyai maradnak. Ott rekednek meg, ahol a szokásaik élnek.

–      De hát ez szörnyű! Még én is többször kétségbe estem, pedig elég régen a tanítványod vagyok. Eddig erről még nekem sem meséltél. Nem akartad ezt hamarabb elmondani?

Korábban kérdezted, hogy mondtam-e már neked olyat, amin a figyelmed egyszerűen áthaladt. Nos, mondtam, s többek között akkor erre is utaltam. Ám még nem volt elég edzett a Figyelmed ahhoz, hogy ezt ilyen alapossággal képes legyél felfogni. Az Alkalmas igazságra most Alkalmasabb hely és Idő állt elő, mint akkor. De még mielőtt elmondanád nekem a három tócsa tapasztalatát, előtte térjünk vissza a mélyponti állapot Kulcsaihoz. Szóval, amikor az embernek nehéz napja van, akkor minden, amibe korábban kapaszkodott, egy szempillantás alatt dől össze. Elveszíti minden támaszát, reményét, s átkerül a bizonyosságból a bizonytalanság ölébe. Ha látsz nagyon komolyan feldúlt embereket, tudhatod, meddig cipelték magukkal saját kötelmeiket. A mélypontban végre fellélegezhetnek kicsit, mert még hangsúlyozzák is, hogy hagyják békén őket. Nem kívánják olyannal terhelni magukat tovább, amellyel korábban az egész életüket tömték meg. Vagyis elégedetlenek lettek azzal, amit eddig elértek! De ha az, amit elértek, valóban Állandó Érték lenne, viselésükbe nem pusztulnának bele. Tudnod kell tehát, Kedvesem, a szenvedés bárhol képes tanyát verni! Igyekezz hát tisztán tartani a tudatodat, használd a légzőmunkát, amelyet megtanítottam neked! Ha általa képes leszel kiüríteni magadból tudatod kacatjait, akkor nem lesz szükség a mélypont átélésére, több energiád marad, így hatékonyabb Álmodó lehetsz.

...