A szövegnél minden jog fenntartva!  

 

Mielőtt a szövegem tanulmányozásához látnál, előtte lapozz a Magamról menüpont Végzettség címéhez és olvasd át a pirosan szedett szövegrészeket!

 

 

     A túlvilág létével való foglalkozás egyidős az emberrel. Kétség sem fér hozzá, hogy az egyik legérdekeltebb témát jelenti. Ennek jól nyomon követhető ügye méltó helyet kapott empirikus történelmünk fejezetei között, s ráadásul a ma emberét is érdeklődésre készteti.  

   Igazán sok, a természet 'földi emlékkönyvébe' írt, faragott, vésett, formázott és egyéb formában rögzített halottkultúra szokását mutató, informáló leletre bukkant már a régészet, és a 'véletlen' műve. Ezekből a leletekből, amiket a múlt egyes korszakaiban éltünk és tartottunk fontosnak láthatjuk, hogy a halál utáni léttel való foglalkozás, igazán régmúltra tekint vissza. A mai napig tartó összesítés szerint a túlvilággal, a halál utáni élet lehetőségével foglalkoztunk már kezdetlegesen, elvontan, fanatikusan, hanyagul, reménnyel telten, viccesen és komolyan, zúgolódva és elfogadón, de ami igazán fontos, hogy semlegesen soha. Mindig benne volt az érdeklődési és megismerési terünkben. Minden vallás, minden komolyabb tanítás említést tesz arról, hogy az egyén élete nem ér véget a földi létben betöltött emberi küldetéssel. Ha szummázzuk a sokféle írás lényegét, akkor arról van szó, hogy az embernek van egy múlandó, változó, átalakulásra ítélt része és van egy Állandó, Forráshoz tartozó Egysége. A változó, mulandó részek, mint eszközök az egyes síkok anyagából, félanyagából és anyagtalan voltából „közvetítő testté” szövődnek, majd szerepük betöltését követően visszakerülnek a saját terükbe, „otthonukba”. De az, ami Abszolút természettel rendelkezik, ami a Teremtőből, a Forrásból, a Központból Eredő, az mindig Önmaga marad. Ami általános felfogás, hogy az embernek testében van egy lélek, ami kiszáll majd. Ezt a felfogást én azzal egészíteném ki, hogy a Lélek, a Szellemi rész egyszerre Van Jelen a testben és azon kívül is. A test a Lélek megismerő eszköze, a Lélek anyagban való kifejeződésének mutatója. Így igazabb az az állítás, hogy a Léleknek teste, testesült volta is van, minthogy a testnek lelke van. Megismerni egy „túli világot” azért tudunk, mert valamilyen formában ott is Jelen vagyunk. Amikor pedig úgynevezett testkilépésről beszélünk, akkor én ezt úgy értelmezem, hogy a tudat átvált a testtől függetlenebb tudatminőségbe és onnan merít információkat. Például az alvó test kívülről való megfigyelése egy tudatos álom által járhat olyan érzéssel, élménnyel, hogy kilépett az ember a testéből, de teljesen mégsem, hiszen akkor a test összeomlana, életét veszítené. Így a tudat egy része, összetartó ereje a testen belül is megmarad, míg egy másik része a test határát, sűrű anyagi voltát, minőségét meghaladó térben szemlélődik. Emiatt nem kell aggódni azon, ha valaki tudatos álmában kalandra indul, akkor mi lesz a testével.      

     Amikor az ember a tudat átváltott minőségébe kerül (testfüggetlenebb állapotba), és itt Éber szellemmel Tudatos, akkor átláthatja mi mindennel azonosult, felismerheti elmeműködésének fogságait, stb. Azért feltételes módú a megfogalmazásom, mert sok múlik a Szándékolás tapasztalatokat begyűjtő, meghatározó voltán. Egy ember választhatja azt, hogy élvezi a módosult tudatállapot előnyeit és megmarad az élvezeti szinten. De a módosult tudatállapotban igazán hasznos munkát is végezhet. Előfordul, hogy a tudatos álmomat nem átlagos formában használom, hanem olyan eredmény elérésére, ami minőségibb tapasztalattal ajándékoz meg. Kalandozás helyett a tudatos álmot átalakítom meditációs törekvéssé, vagy az álmokon túli Valóság megismerését tűzöm ki célul.

     A túlvilággal kapcsolatos sok feljegyzésből, emlékből összesítve elmondható, hogy a teremtés átélése síkokra, minőségekre bontott az elemezhetőség szemszögéből tekintve, s mindig az adott tudatminőség szintje, a felfoghatóság mértéke ad hírt arról, hogy hol tartunk. A Felismerés mértékének viszont alakulnia, változnia kell, ha kíváncsiak vagyunk a Zárt Rendszerek burkain túli Létre, Tudatállapotra. Fel kell ismernünk, hogy mi Tükröződhet még a Teremtés csodásan megalkotott, Rendbe fogott voltában. Ezek a terek, síkok különböző tulajdonságokkal rendelkezve látják el feladataikat, hogy a teremtés átélése a legtökéletesebb legyen. Eközben az általuk, magukban Őrzött Abszolútra Ébredés is ott Tükröződik a Természetükben, amikre Ébredve az ember egyre közvetlenebb kapcsolatba lép a Forrásával. A sokrétű Tükröződésből kezdi Felismerni magát.

Az általunk ismert természet burokelvű. Zömében elmondható az, hogy egy burkon belül fejlődik ki az, ami kinövi a burok falát és egyfajta többletre ébred a benne rejlő mozgató, irányt mutató Szándéknak köszönhetően. Jól tudjuk: a magból növény lesz, a tojásból lehet madár, az anyaméhből embergyermek, a meditálóból Ébredett, stb. Minden nagy átalakulás egy burokszerűségen belül áll elő. Ezen burkon belül Erők adódnak össze, ami az alanyt felkészíti és áttranszformálja. A burok meghaladásának pillanatában egyfajta többletre tesz szert annak a komplexumnak köszönhetően, ami a burkon belül állt elő, ami ösztönzően tartotta fenn az alaköltés elvét, menetét. Minden burokból kilépett életforma a saját létének elért szintjével, tudatával műveli a Teremtés végtelenjének egy szegletét. Ám ez a folyamat nem ér véget a fizikai testesülés és feladat zártával. A Cselekvés nem csupán fizikai értelmezésű, nem kötődik egyetlen sík természetéhez.

 

     Mi lehet hát a túlvilág és mit nevezhetünk túlinak?

    Az ember azt nevezi túlinak, ami a megismerési, felfogási eszközein túlmutató világot sejtet. Az öt érzéken túli érzékelés témaköre emiatt kerülhet vizsgálódás tárgyává. Korábban egyszerűbb volt azt mondani valamire, hogy nincs, nem létezik, mint azt, hogy alkalmatlanok vagyunk valaminek az érzékelésére, mert a felfogó és megismerő eszközeink csak egy határig képesek ellátni feladataikat és nem tovább. Ha a túlit akarjuk érzékelni, akkor a túliba kell kerülnünk. Ám, ha meghalunk, akkor többnyire nem jövünk vissza ódákat zengeni arról, hogy mi van „odaát”. Vannak ugyan beszámolók a klinikai halál állapotát megélt emberek oldaláról, de ezeket nem mindenki fogadja el. Szükségünk van egy olyan megoldásra, ami hidat képez, közvetítő csatornát a túlvilág és az ismert, fizikai bázisvilág között. A tudatosan és felügyelet alatt végzett módosult tudatállapot már képes beszámolni valamiféle valóságról, amit nem látunk, nem érzékelünk a szokásos öt érzékkel. Ez már előrejutás ugyan, de még mindig befolyásoló tényező az eszköz (a tudat minősége, foka), ami a vizsgálatot végzi, hiszen ennek alkalmassága, képessége, kapacitása újabb határfalhoz vezet. Ennek ellenére szükség van minden olyan tapasztalat feljegyzésére, ami támpontokat, ismereteket adhat nekünk jelen esetben a túlvilágról, hogy az értesülés fényében az ember Nemesebb irányt adhasson fejlődő életének.

     Két embernek lehetnek egyforma anatómiai tulajdonságai, ám az eltérő képzés okaként az egyik alkalmasabb egy sportteljesítmény elérésére, mint a másik. Az eszköz alakítása, fejlesztése tehát fontos. A képzések kiemelkedő szerephez jutnak, mert finomítják az érzékeket és az ember újabb érdekességre, tapasztalatra Ébredhet Magáról. Arra kell figyelnie, hogy (nem drogok által, nem ittasan és nem elszállt/képzelgő fanatikusként) kell eljutnia önállóan vagy egy segítő, vezető által a Módosult Tudatállapotba. A Spirituális tapasztalat és életforma nagyon lényeges, de ennek mentesnek kell lennie a téveszméktől, a belemagyarázásoktól. Józanság alatt a képzés és kontroll kézben tartottságát értem, azt, ami nem vezeti el az embert egy újabb kábulatba, illúzióba, tévedésbe.

A túlvilág megértésénél, felfogásánál tehát fontos szerepet kap az, hogy:

-  El kell érni a durva öt érzéket meghaladó érzékelést. Fel kell vennie a kapcsolatot a finomtestek érzékelő rendszerével, hogy az újabb tapasztalatok részesévé váljon az ember.

-   Meg kell érteni, hogy a Tudat jelen van a testben és azon kívül is. Nem a testnek van Lelke, hanem a Léleknek van teste is. Így az Álmodástan felfogásában nem teljes testkilépésről beszélhetünk egy Tudatos Álmodás által, hanem a tudat átkapcsolt voltáról, ami egyszerre érzékeli, fogja fel a testi lét körülményeit és azt, ami az Álomoldalon is van. Ez egy köztes állapot az úgynevezett „túli és evilági” érzékelés között. Ennek lehetnek komolyabb és kevésbé komoly eredményei.

-   Nem mindegy, hogy milyen eszközt választunk megismerés gyanánt. Vannak eszközök, amelyek alkalmasak lehetnek és vannak, amelyek csak részben. Ha az ember elérni kíván valamit, Alkalmassá kell tennie magát, Méltóvá, hogy átélhesse a kívánt Tapasztalatot, Eredményt. A gyakorlatok az Alkalmassá és Méltóvá tételben segítenek.