A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 

Magamnak többféleképpen fogalmaztam meg az álmok szerepét, tényét. Ezek közül kettőt illesztek most ide:

 - Az álmok a Lélek tankönyvéből fellapozott fejezetek, amelyek célja az Ébresztés és tudomásra hozás.

- Az ember elfelejtheti azt, hogy miért álmodik, de az álmok nem feledkeznek meg arról, hogy miért kell Ébresszenek minket.

 

    Valószínű sokan feltettétek már magatokban azt a kérdést, hogy mi is az álom, hogyan lehetne definiálni, illetve milyen szerepet tölt be ez a mindennapos tapasztalás emberi életünk egészére nézve? Cáfolhatatlan tény, hogy akár örvendünk, akár sírunk, az adott hangulat tükröződik bennünk, mintha csak látnunk kellene meghatározó elmeállapotunkat egy másik aspektusból is. Ezek szerint az álom az elmeállapotunk tükröződése lenne vagy valami más? Kinek lehet igaza, azoknak, akik azt vallják, hogy az álom valamiféle szellemi üzenet, kapocs a túlvilággal, a forrással? Vagy azoknak, akik racionálisabbak és nem látnak többet az álomban a nappali történések visszaköszönéseinél vagy a tudatalatti egy választott, de ismert tartalmánál? Esetleg azoknak van igaza, akik szerint az álom egy illúzió, amivel nem éri meg foglalkozni, mert tévútra visz? Mindhárom csoportnak megvannak a maga érvei és ezeket az adott szemszögből alá is tudják támasztani példákkal. Én azt mondom mielőtt elkapkodva ’pártot’ választanánk magunknak, vizsgálódjunk tovább! Nézzük meg miről is van szó! Az álom több funkciót is ellát, így minden álmot nem vehetünk egy kalap alá. Lássunk néhány fontos tényt, amit az álom funkciószerűen lát el:

 

- Az álom egy kommunikációs forma. Mivel látnunk, tapasztalnunk, felfognunk kell és reggel emlékezni rá, így közlésnek, értelmezést igénylő üzenetnek kell tartanunk.

-  Az álom lehetővé tesz egy olyan aspektusból való vizsgálódást, amire nem vagyunk képesek az ébrenlétnél.

-  Az álom élményekhez juttat, az ébrenléti élményekhez hasonlóan az álomban szerzett érzés is hatást gyakorol ránk.

-  Az álom egy lélektani tükör, ami megmutatja azt, hogy hol tartunk, így nem nevezhető haszontalannak. Bár olykor felerősítheti az egoizmus fokát is, ha valaki hagyja magát és képzetlen. Tudatosság, képzettség híján növelheti a félreértést, a félelmet, a kettősségtermészetet, az Illúziót, stb.

-   Az álom az életünkhöz rendelt életforma és tapasztalatszerzés. Okkal kerül az életünkhöz, okkal képezi életünk részét. Okkal hat a testre, az érzékekre, az idegrendszerre, stb. és teremt élményt. Isten, a Természet, az Élet nem unaloműzésnek szánta az éjjeli élmények általi önismeretszerzést, fontos szerep jutott ennek, csak vizsgálni kell, hogy miket rejt magában ez a tény.

-    Az álom a Figyelmi életünk Második Természetét igényli, így arra mutat rá, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy az életet kerekebb egészként fogjuk fel. Az álom egyszerre mutat rá a nappali öntelítődés csapdáira és arra, hogy mi várható, ha meghaladjuk ezt.

-    Az álom tapasztalásánál talán fontosabb az, hogy van egy Csatorna, ami információt közvetít. S ebben a Csatorna léte a fontos, az, amivel kapcsolatot ápolunk, s ami lehetővé teszi azt, hogy megtudjunk magunkról dolgokat. Most már csak azt kellene tudni, hogy ki is az a Mi magunk... A véleményem és tapasztalásom az, hogy ez a Csatorna nem csupán a korlátozott én dolgait, és a hozzá kapcsolódó elmeműködést közvetíti, hanem valami Mást is. De vajon mitől függ az, hogy mit fogunk információként? Nagy valószínűséggel a Képzettség Foka határozza meg azt, hogy a Figyelmi Életünk Természetével mit vagyunk képesek Befogni, Felfogni, Felismerni és élni általa. Emiatt ahány természetű és képzettségű ember van, annyiféle élmény és üzenet keletkezik, mert a Tükör azt mutatja, ami előtte van. A Tükör előtt álló pedig azt fogja fel, amit kiolvasni képes a Tükörképből.

 

    Az álmaival mindenki egy sajátos viszonyban áll. Ám e viszony nem biztos, hogy kiforrott, sőt olykor borzalmasan elhanyagolt. Mivel az álom és annak értelmezése nem lehet egzakt, általános igazsággal bíró és érvényű, így az emberek zöme elutasítja, nehéznek, érthetetlennek tartva hárítja el magától. Tény, hogy az álmok értelmezéséhez szükség van némi törvényismeretre, de nem lehetetlen jelentésük feltárása, elfogadható értelmük, üzenetük kódolása. El kell fogadnunk azt, hogy az általános érvényű igazságok mellett vannak személyre szabott igazságok, amelyek személyes elbeszélgetés útján derülnek ki. Vegyünk egy példát: Bemegy 20 ember egy orvosi rendelőbe. Mindenkinek fejfájása van. Az ott rendelő orvos mindet külön hallgatja meg, mert fejfájás és fejfájás között különbség van. Nem adhat mindenkinek egyféle gyógyszert. Az egyiknek azért fáj a feje, mert megfázott, lázas, a másiknak migrénje van, a harmadiknak egy tégla esett a fejére, stb. Vétek lenne általánosan egyféleképpen kezelni a betegeket. Az álmok esetében is figyelni kell az egyediségre! Vannak általános igazságok az álomértelmezésen belül, de mindig mindenkit egyénként is figyelni kell, mert ezt mellőzve azonnal előállhat egy tévedés. Emiatt az álomszótárakban foglalt ismeretek csak apró részigazságok lehetnek.

     Érdemes figyelmet szánni arra is, hogy nem mindegy mit hiszünk magunkról és mi a tényállás. A Szellemi Ébredés akkor valódi, ha visszaigazolást kap a Természet oldaláról. Mondok egy példát: ha az ébrenlét szintjén Spirituális szempontból érettnek, sőt előrehaladottnak vélem magam, de az éjszakai álmaim másról értesítenek, akkor nem biztos, hogy túl vagyok mindazon, amiről azt gondoltam igen. Pláne akkor nem, ha elutasítom és elhárítom magamtól ezeket az alvás során megnyíló tapasztalatokat. Ha a tudatalatti tükre más képet mutat, érdemes újra vizsgálni magunkat! Főként akkor, ha ez rendszeresen, ismétlődően történik. Egy Spirituális szemléletű ember is álmodhat rosszat. Előfordulhat, hogy vizsgázik. Ám, ha nem zökken ki a megszerzett stabil állapotából és nem is utasítja el a saját tudata szembesítő helyzetét, akkor Megőrizte Lelki Fényét. Lehet abból vizsgázott, hogy bosszantja-e még valami, ami régen kihozta a sodrából. A lényeg, ha valaki az Egység kettősség nélküli Természetére lépett, akkor már nem elutasít, hanem mindenben Fényt látva Ébred. A korábbi kötött állapotait akkor haladta meg, ha már nem reagál, hanem tudatos az előállt helyzetnél. Ha már nem kapcsolnak be a korábbi szokásmechanizmusok, akkor megmarad az elért tudatállapot és ennek tartóssága nem szenved csorbát. Az Álmodástan nem az átlagos álmokat tartja célnak, de ezeket nem is utasítja el, hanem vizsgálódási szándékkal elemzi és természetükben, üzenetükben útmutatót, edzőt, felkészítőt lát. Szükséges tükröződések és fokmérők az álmok. Olyan jelzések, amelyek hírül adják azt, hogy hol tartunk. De az álmok arra is utalnak, hogy mi lehet rajtuk túl. Így első helyen az Ébredés van, aminek egyik segédállomása, felkészítője az átlagos álmok megértése és azok meghaladása. Az Ébredési utunk azon keresztül vezet, amivel találkozunk ébrenlétünk és álmodásaink alkalmával. A tapasztalatom az, hogy az átlagos álmoknak mindig csak azokat a részeit vesszük alapul, ami a nappali énünk számára fontos. Pedig sokkal több minden történik velünk az éjjel, de ezek nem mentődnek át a nappali ébrenlétbe, mert a figyelmi természetünk ezekre nem edzett és nem nyitott. Az Álomcsatorna mindig tartalmaz információkat az ébrenlétben élő lényünkről és a Lelki-Szellemi oldalunkról is. A többletet pedig az képes látni, aki megszabadult az álom lomos tartalmaitól. Az álmokra átmeneti időre szükségünk van, másképp nem tudnánk felfogni és tapasztalni azt, ami a kötött értelmünk világán túl van. Az álom hozzáigazít minket ehhez a Figyelmi élethez. Az álom tehát egy átmenet, egy felkészítő az öt érzéken túli világra. 

Ami miatt nem foglalkozunk behatóbban az álmokkal és azzal az Úttal, amire ezek felhívják a figyelmet az az, hogy a születéstől kezdve mindnyájunkat az ébrenlét világára és valóságára ösztönöztek. A mulandó létre, aminél a félismeretet anyagi dolgok birtoklásával helyettesítjük. Arra, hogy ki legyél, mivel foglalkozzál, milyen céljaid legyenek, stb. Ezek természetesen fontosak, de fontos az is, hogy mi történik velünk akkor, amikor alszunk és élünk egy Belső Lélektani életet. Ne vegyük semmibe azt, amit a természet az életünk mellé kötelező tapasztalattá tett! Mindenki kötelezően álmodik minden alkalommal, amikor alvásra szánja el magát. Azok is, akik nem emlékeznek az álmaikra. Emiatt az Álmodástan arra törekszik, hogy a tudatos álmodás szellemi Útja mellett egy Alternatív megközelítésben és köntösben az álomértelmezésnek is teret adjon. Ezáltal kialakulhat egy jó viszony az ébrenléti és alvás-álmodásban működő tudatállapotunkkal. Ez a jó viszony pedig további lehetőségül szolgálhat a tudatos álmodás elsajátításához, ha valaki ezt választja. Na de lássunk néhány feladatot, amit az álom lát el, és ami megosztja az emberek álmokhoz fűződő viszonyát. Az álom lehet:

-        élmény,

-        egyfajta valóság,

-        tükrözött híradás,

-        tanulság,

-        saját illúziót megmutató tapasztalat,

-        más nézőpontból való vizsgálódási alap,

-        útmutató, javaslat,

-        ellentétes üzenet,

-        figyelmeztetés,

-        energiarendezés, stresszoldás,

-        híradás a Lélekről, egy kommunikációs forma, ami képi és egyéb alakban fejez ki szavakat, betűket, értelmet,

-        telepátia,

-        vágyak kielégítése,

-        kompenzáció,

-        ingerek jelképe,

-        stb…

    A lehetőségek közül csak néhányat említettem meg, de a felsorolásból már jól látható, hogy hányféle oka lehet egy álom születésének. Emiatt nagyon körültekintő és óvatos megközelítés adhat helytálló vizsgálódási alapot. S igen, egy álom lehet illúzió, lehet személyre utaló információ és lehet Spirituális tartalmú is. Aki megismeri a saját álmait, rájön, hogy milyen dolgok foglalkoztatják, miken érdemes változtatni. Az álom minden ember mellett álló lehetőség, ami Helyesen, Óvatosan, Józanon kezelve hozhat Áldást, de hanyagul és dőre módon kezelve komoly tévedéseket és gondokat is okozhat. Ám nem állhatunk meg, nem béníthat meg a félelem. Az élet természetes volta arra buzdít mindenkit, hogy haladjon, változzon, fejlődjön, legyen több és gazdagabb. Én a Lélekben gazdagodást úgy tudom elképzelni, ha figyelembe vesszük a nappali életstílust és az éjjelit is. Az ember így látható egészként. Így tud képet formálni magáról, hogy hogyan és milyen irányban haladjon tovább. Ha tisztába kerül a saját illúzióival, akkor változtatni is tud, Szabaddá teheti magát ezektől. Ekkor Ébred fel, érkezik a Tudatosság felnőttkorába.