A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 

Mielőtt a szövegem tanulmányozásához látnál, előtte lapozz a Magamról menüpont Végzettség címéhez és olvasd át a pirosan szedett szövegrészeket!

 

 

     Amikor virágzott a ráció, az értelem uralma és kora, úgy gondolták, hogy a nappalnál működő tudatos létforma a csúcsállapot. Persze sok fontos történés állt elő ekkor, ám a Lelki, Szellemi oldal sokáig nem mellőzhető. A ráció kora, az ésszerűség fontos lépés volt, hiszen a tudatlanságból kifolyólag számtalan tévút alakult ki, így a spirituális út értelmezése is komoly félreértések áldozata lett.

 

     Sigmund Freud és C. G. Jung munkássága által látott napvilágot a tudattalan és tudatalatti tér fogalma, kiterjedt és komoly befolyással bíró volta, ennek elismerése, elfogadása. Meghatározó és kulcsfontosságú felismeréssel ajándékoztak meg minket. A tudattalanhoz képest egészen összetöpörödött a nappalnál uralkodó tudatosnak tartott racionális életforma. Mondhatni nagyot fordult a kocka. Amit korábban csúcsnak, óriásinak hittünk (nappalnál működő tudatos életforma), az egy morzsánál is kisebb lett. De most már az ésszerűség és a tudattalan belátásával elérhettük azt, hogy Józanabb formában és óvatosabban bánjunk mindennel, ami elvont és szokatlan. Óvatos, ébredező kíváncsiságunk végre olyan úton haladhat tovább, ami a Tiszta Szellemi Forrásra találhat. S igen, itt fontos szerep jut a kritikusoknak, tudósoknak, pszichológusoknak, stb. Mások segítségével vagy a magunk útján tudnunk kell kiszűrni a tévedés, a megtévesztődés és elvakulás esetét. Ezért kell Józannak maradni, miközben nyitott kaput hagyunk a haladásnak és a Spirituális Ébredés Szándékának.    

 

Megjegyzés: Szellemi alatt nem kóbor, itt rekedt, „kopogó szellemeket” értek! :) Szellem alatt nem gondolok szellemes megjegyzésre és egyéb ehhez hasonló jelentéssel bíró tartalmakra sem! Nálam a Szellem és Szellemi mindig Spirituális Minőségre és Forrás közeli Tudatállapotra vonatkozik. Ha e szóval másra akarok utalni, akkor azt külön jelzéssel látom el.

 

     A világ megismerése, megértése alapvető törekvés és ennek támogatása a leghelyesebb döntések egyike. Ám, mint ahogy minden cselekvést egy gondolat és érzés előz meg, úgy a világot működés alatt tartó folyamatnak sem lehet csupán anyagi eredete, a szó szoros értelmében vett anyagi szintről érkező magyarázata. Ha le akarok gyártani egy asztalt, akkor azt előtte kigondolom, megtervezem, ezt követően átjár egy érzés, majd nekiállok fizikailag és elkészítem. Nem fordított a sorrend! Kell tehát lennie valamilyen anyag 'előttes' Szellemi Erőnek, amit elneveztünk Istennek. Az ember a Teremtés részeként hordozza a Teremtés működését. A gondolat egy láthatatlan alakító erő, ami által megváltozik az anyagi világ. A Gigantikus Valóságban, ami nevezhető Isteni Oldalnak, a Láthatatlan Szellemi, formáló Erő maga az Isteni Gondolat, ami kijelenti azt, hogy: „Legyen”. S itt Isten alatt én egyfajta személyes szint fölöttit értek, aminek természetesen lehet személyes alakja is. A felfogásunkkal, az eszközeinkkel tudunk képet alkotni Istenről is, de Ő azért mindig több annál, mint amit emberként Róla elmondani tudunk.  

 

A témához kapcsolódva néhány példán át szeretnék rámutatni arra, hogy a túlvilág egyes várható élményeiből, tulajdonságaiból miért meríthetünk a tudatos álmodás gyakorlásával. Azért, mert általa:

 

-   Alakíthatunk azokon a programokon, tartalmakon, amelyek álomoldalról befolyásolnak minket. Ez hasonlít a tibeti bardo tanára.

 -   Az egyénre mindig hatást gyakorol a kollektíva. Ha az egyén alakít magán, akkor a kollektívából egyénbe ható egyes programok tartalmain is alakíthat. Szintén hasonló a történés, mint a tibeti bardo tan esetében.

 -   Az irányítható álomfolyamatban a megnőtt Tudatossági fok a gondolat erejével, sebességével végez átalakítást. Ennek tapasztalása különös és túl van az ébrenlét tapasztalatain.

 -   Érdekes testi és testfüggetlen tapasztalatok élhetők át. A tapasztalat szokatlan és Ébresztő hatású. A testfüggetlen tapasztalást mások a testből való kilépésként emlegetik.

 -   Kijelenthetjük, hogy az Álomvalóság átélése egyfajta közteslét szerepét is betölti.

 -   Tudatos Álom által lélektani képességeinkkel ismerkedhetünk, azokkal amiket a misztikus, spirituális utak tanai emlegetnek.

 -   A test alvás közben teljesen mozdulatlan, álmodási szakasznál pedig még bénult is. Így ez az eset hasonló egy elhunyt állapotához, ugyanis az alvó, álmodó egyén lélektani működését a test is jelzi. Az alvó állapot valójában egy eszmélet vesztett állapot, ami megszakítható, változtatható, a tényleges (tehát nem újraéleszthető állapot) halál viszont nem.

     Az ősi mítosz szerint a halál kisöccse az alvás. E két állapot tehát rokonságban áll egymással és valóban, ha a mélyalvási (1-4 Hz) szint lejjebb süllyedne, akkor az már a halál lenne. Életünk alvásfüggő, ha nem aludhatnánk, akkor belehalnánk. Az élet két összetevőből áll: alvás és ébrenlét élményeinek ötvözetéből. Akkor élünk, ha az alvás által napi szinten tartjuk a kapcsolatot a „túlinak” nevezett világgal.