A szövegnél minden jog fenntartva!

 

Mielőtt a szövegem tanulmányozásához látnál, előtte lapozz a Magamról menüpont Végzettség címéhez és olvasd át a pirosan szedett szövegrészeket!

 

           Az Álmodástan rendszerén belül többféle tükörrel dolgozunk. A Nappal tükre és az Éj tükre is szerepet kap a gyakorlatok során. Ám a félreértések elkerülése végett már most hangsúlyozni szeretném, hogy az Álmodástan rendszerén belül az Éj Sötét és a Nappal Világos tükrének használata nem szellemidézésre, vagy démon keresésre való. Mi kizárólag az Ébredés megvalósítására törekszünk, az álomban elérhető Tudatosság Magasabb fokának elérésére. Így az eszközhasználatnak szikrányi köze sincs ahhoz az eljáráshoz, ami az általában vett varázstükrök esetében ismeretes. Az a tükör, amit kitaláltam azt a célt szolgálja, hogy lefekvés előtt, a még ébren lévő gyakorló (a tükör segítségével) jelképesen maga elé helyezze az álomképződések terét az úgynevezett „sötét vásznat”, hogy tudatos hangolódást követően álomba merüljön és eredményre jusson. Az Éji tükör használata tehát egy kihelyezett álomtérként működik, ahol a saját víziókat, látási hallucinációkat tudatosan szemléljük, majd a tudatosság állandósításával éljük át a Jelent a víziók képződésekor és eltűnésük pillanatában is. (Külön jegyzetben található az Éji Tükör típusának és használatának módszere).

 

 

     Az egész életünk, a környezetünk és minden, valahol egy Tükröt tart nekünk. Azért van ez így, mert valószínű, hogy a világunk Tükör Törvényekre épül. „Az ember Isten képmására és hasonlatosságára lett megalkotva” a Biblia szövegei alapján... Önmagában ez is utal egyfajta Tükörhatásra. Az önismeret fontos kulcsa az, hogy lássuk magunkat. Talán arra kellene figyelnünk, hogy amikor Tükörbe kell nézni, akkor ne csak az egyetlen ismert tükröt értsük ezalatt, hanem a Tükrök egyéb változatait is. Azokat is, amelyek nem kizárólag csak a testre hívják fel a figyelmet. Egy tükörtípusra hagyatkozva zárt felfogás születhet bennünk. Tartsuk tehát szem előtt, hogy az önmagunkra tekintésnek sokféle változata van, s mindegyik segít abban, hogy Önismeretet formáljunk arról, hogy kik is vagyunk. Ez minden Felismerés, Ébredés alkalmával változik, s a magunkról feltételesen alkotott ismeret idővel bővül és átalakul. Nem tehet mást, ha ugyanis nem hagyjuk, hogy változzon, bővüljön ez a magunkról alkotott kép, akkor megrekesztettük a legalapvetőbb Törvényt a Változás életbe épített Jogát. Azt tapasztaljuk, hogy a változás által tisztul a magunkról alkotott kép. Mintha a változás egyben tisztítási és előrelépési, haladási munka is lenne és Emlékezésünket segítő folyamat. A kettős természetű világban, ahol a férfi-nő, világos-sötét, ébredés-alvás, stb. folyamatait tapasztaljuk, elsősorban részismeretekkel gazdagodunk. Csak akkor juthatunk egy Átfogóbb Önismeretre, ha az ember meghaladja a kettős természetben élő megrekesztett nézőpontjait. Mivel azt látjuk, hogy a világunkban szerepet kapott a Nő és a Férfi is, így nem lehet a világ egyértelműen női vagy férfi oldalt preferáló. Mivel a világunkban szerepet kapott a világos és sötét, így nem lehet a világ egyértelműen világos vagy sötét párti. A Nő és a Férfi ötvözöttsége, együttes nézőpontja, összetartozása és e Szövetség által megszülető Új nézőpont vezethet el egy alkalmasabb Igazsághoz, amit Önismeretnek nevezhetünk. Ennek útján elmondható az is, hogy a sötét és világos találkozása, életbölcsessége, együttese adja a Teljes Ébredést. A Sötétbe vitt Világos megláttatja velünk, hogy mi tartozik még hozzánk. A Sötétbe vitt Világos alatt Tudatosságot értek, ami eltünteti a Sötét takaró voltát és átadja nekünk a Látás, a Belátás jogát.

 

     Az úgynevezett magunkról alkotott és elfogadott kép szinte minden eleme az ébrenlétben tapasztaltak alapján született meg. Belegondoltál kedves olvasó, hogy az életünkről, magunkról alkotott kép valójában féloldali, hogy nem a teljességet tükrözi számunkra, hanem egy választott és elfogadott, előnyben részesített nézőpontot? Én úgy látom, hogy az ember Igazi Gazdagsága léphet színre, ha az élet egészéhez hozzáillesztjük azt is, ami az éj Sötétjében történik velünk, ahol a Tudatunk ugyanúgy él egy sajátos életet és Sötét alatt nem gonoszt értek, hanem feltáratlan, de rólunk szóló valóságot. Ennek nem leszakadtnak kell lennie, hanem Tudatosan hozzánk illesztettnek.

Mindenkinek hiányzik valami. Ezeket a hiányokat, 'lélektani üregeket' a felszínen pótcselekvésekkel, halmozásokkal akarjuk betömni. De ez nem tud hosszú távú elégedettséget okozni, mert nem tudja orvosolni azt, aminek gyógyszere az Emlékezés. Az illúzió, ami a halmozással a túlzásba vitt luxussal, a kényelemmel születik meg elkábítja, ellustítja a Figyelmet, az emberi természetet. A gyereket a szülők zöme arra biztatja, ösztönzi, irányítja, hogy az ébrenléti szinten mi legyen belőle, mire építse az elképzeléseit, terveit, hogyan valósítsa meg magát miközben ébren van. És igen, ez nagyon fontos! Ám a családi és társadalmi nevelések tanai között ritkán teszünk fel olyan kérdést, hogy: mi történt veled fiam vagy lányom az alvásod idején előállt módosult tudatállapotban? Milyen életet élsz ott? Hogy vagy? Hogy vagy a Sötét rejtett, szinte felfoghatatlan világában? Alig érdekel valakit az, hogy mivel küszködik tudat alatt, az álomvalóságban egy szerettünk. Pedig olykor kinagyítottan kapunk figyelmeztetőket, ahol kendőzés nélkül van tálalva mindaz, ami akadályát képezi az előrejutásunknak. Szerintem érdemes lenne az állami oktatásban elfogadott pszichológia egyes alapjait már gyerekkorban az iskolai tanrendszerbe iktatni, hogy mire felnő a gyerek, magabiztosabban álljon lélektani szempontból is.

 

     Én egyszerre vagyok tudománypárti, de kedvelem a misztériumot is. Úgy érzem, emberi oldalról vizsgálódva mindkettőnek szüksége van a másikra. Sajnos nem tudom kitől van az idézet, de azt mondja a szöveg: „a legracionálisabb ötletekhez is szükség van egy szikrányi intuícióra”. S valóban. Tehát a tudomány számára is szükséges a húzóerő. Így az általam és sokak által képviselt alternatív önismereti megközelítés is fontos, a Szabad Szellemi Spirituális oktatás. Ám, ha ez így van, akkor az ezoterikus és spirituális nézetekkel foglalkozó embereknek is szükségük van arra, hogy ne higgyenek el akármit, hogy Józanon tartva magukat ne kerüljenek zsákutcába. A spiritualitásnak mértékkel szüksége van a racionális Józanságra, máskülönben eltévelyedhet az ember, s a cél nem az eltévelyedés, hanem a Megtalálás. Használni kell a rációt ott, ahol szükséges és tudni kell félretenni, ahol túlzottan visszafogna vagy használata felesleges lenne. Egy zenei mű lélektani hallgatását sem ésszel tesszük, hanem szívvel, érzéssel, hangulathoz igazítottan. Eközben nem elemezzük a hangok frekvenciáját, nem készítünk táblázatot, hogy matematikai összefüggésekre leljünk a ritmusokban. Ha erre vagyunk kíváncsiak, akkor az nem lelki szempont, hanem elemzői törekvés, ami nem rossz, de helye máshol, máskor van.

Ésszerűség és Misztika. Szerintem tudnak jó testvérek lenni, ha józan egyensúly születik köztük. Ne fogadj hát el azonnal mindent, amit olvasol vagy hallasz! Járj utána és a tapasztalatod legyen az igazoló, ám balgaság lehet idő előtt elvetni dolgokat... A tudatos álmodásnál is fontos követelmény a napközben alkalmazott ésszerűség, logikusság álmon belüli alkalmazása, ami majd tovább alakul. A különbségtétel segít minket ahhoz, hogy tudatossá legyünk az álomban. A rendszerbe fogott küldetésnek, akciónak terve, ötlete hoz változásokat a álmodási térben. Ehhez használjuk az ébrenlétnél működő intellektust. Amire viszont vigyázni kell, hogy a túlságosan nagy hangsúlyt kapott ráció ne térítsen el minket a sikertől, az előállt, különleges tudatállapotból ne zökkentsen ki, ne rántson vissza. Lesz ugyanis egy szint, amikor a Tudat egy olyan állapotát élvezed, ami Szokatlan és nem a belőle való gyors kilépés a cél, hanem ennek Felfogásába, megtartásába való erősödés. Csak ekkor lehet majd róla megfogalmazásokat tenni. Az Idő segít abban, hogy lefordítható, körülírható legyen az, ami nagyon Más. Itt látszik az, hogy hogyan kell harmóniát teremteni ésszerűség és aközött, ami jelenleg úgy van értelmezve, hogy túl van rajta. A cél, hogy használható és értékes legyen számunkra az Álomcsatornaként használt Valóságból merített üzenet, információ és életstílus. Aki úgy érzi nagyon elvinné őt (realitását vesztené, összezavarodna, stb.) a gyakorlás, a hangolódás, akkor neki egy időre meg kell állnia. Abba kell hagynia mindaddig az elvont ismeretek használatát, amíg testileg, lelkileg meg nem erősödik. Én nem vagyok híve a haladj minden téren gyorsan elvnek. Van, amikor szükséges a gyors haladás, de van, aminek időre van szüksége ahhoz, hogy felkészítsen minket az átalakulásra.

 

A Tükrök Tanában a legfontosabb a magunkra tekintés és az ebből fakadó Felismerés, Emlékezés. De, hogy milyennek látjuk magunkat, az sok mindennek függvénye. Az ember láthatja a saját alap elmeműködésének tényeit és azt is, ami ezeken túl van (módosult tudatállapot). Láthatjuk a kettősségtermészet (jó-rossz, férfi-nő, világos-sötét, stb.) diktálta tényeket, s azt, ami az Egységről szól. Az ember zömében azt látja magából, amire felkészítve lett, amit elfogadott és tényként rögzített. Napról napra azt látjuk, amire nyitottak vagyunk, amit megtanultunk, amit mindenki látni vél. Talán furának tűnik, de mielőtt a fürdőszoba tükrébe nézünk, előtte a közel és régmúlt emberévé állunk össze, olyanná, aki tudja, hogy ki volt tegnap, mi a feladata, kik tartoznak hozzá, stb. Így kötött nézőpontokhoz igazodva látjuk magunkat. Hasonló történik az álomból való kiébredés pillanatában. Néhány másodperc alatt a múlt emberévé állunk össze, aminek hatására szinte azonnal háttérbe tolódik az álom és annak minden mozzanata. Mivel pillanatok alatt a tegnapi és azelőtti látásmódba, felfogásba, értékrendbe kerülünk vissza, így részigazságot, elfogadott, fenntartott igazságot látunk a tükörben, mi pedig elhisszük és azonosulunk ezzel. Egy tükröződést látunk, aminek érzékelése tovább erősíti az amúgy is szilárd nézetet. Amikor tükörbe nézünk tehát egy olyan képet látunk, ami egy komplex folyamat eredménye. Az elme jóváhagyott, elfogadott tényként kezelt dolgait. Pedig érdekes, hogyha valaki este lefekszik egy aggállyal és valahogy csodával határos módon sikerül ettől függetlenül elaludnia, a reggeli felébredés első 1-2 másodpercében még nem érzi a tegnapi gondok súlyát, erejét annyira, mint azt korábban tapasztalta. Attól a perctől kezdve fogja ezt a korábbi napok erejével átélni, amint az elme összeállította őt tegnapi emberré, aki magán viseli az aggály emlékeit. Amivel azonosultunk, amit magunkénak érzünk, mindenképpen 'sminkeli' a látott képet. Ezt elfogadhatjuk, de ha akarunk ezen változtathatunk is.

Most pedig tegyünk fel néhány kérdést: Igazából aminek, akinek tartjuk magunkat, az nem Megvilágosodásból fakadó, így csak részigazság lehet. Azonosítjuk magunkat ezzel-azzal és ezeket a tükörből visszaverődve tényként fogadjuk el. De, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda, vajon mit láthat a Tükörben? Azt, amivel azonosult, annak visszaverődését, ahol tart? Na és a többi róla szóló információ hol érvényesül? Ha azt látjuk, amire nyitottak vagyunk, akkor a látásmódunk részrehajló és elmeállapottól függő? Ha a látásmód változik, akkor láthatunk mást is magunkból? A módosult tudatállapot elérése és a benne folytatott tudatos munka segítheti az önmagunkról alkotott képet? Ha álomban nézünk tükörbe, akkor az mit mutathat meg? Mit mutathat meg, ha az álmon belül egy álombéli tükörbe nézünk bele? A természet okkal tette lehetővé a nappal és az éj Lélektani Tükrének szemlélését?

 

Ahhoz, hogy egy Teljesebb képet kapjunk magunkról nem elegendő egyetlen típusú tükörbe belenézni és ennek tapasztalatára hagyatkozni. Ha csupán a fürdőszobai tükröt alkalmazzuk minden alkalommal, amikor kíváncsiak vagyunk magunkra, akkor ugyanazt a hibát követjük el, mint amikor valaki csak az ébrenlét szintjére van ösztönözve és a Belső Lelki része elnyomás alatt marad. Az, hogy az álom reggelre szétoszlik, még nem jelenti azt, hogy hatását vesztette. Alkalomadtán újra összeáll és jelezni fog. Több típusú tükörben, többet láthatunk magunkról. A Lélek Tükre az álom. Emiatt kötelező minden éjjel az álomvalóság Tükrébe néznünk, hogy lássuk magunkat egy másik aspektusból is. Így az Éj Tükrébe belenézni szintén fontos lehet, hiszen ez hozzásegít minket ahhoz, hogy Tudatos és Teljesebb képet formáljunk magunkról. Ha pedig nem tetszik a látott alak, dolog, akkor rájöhetünk miknek hatása és fogsága alatt állunk. Ugyanis az álomban minden rólunk szól. A Tudatosság pillanatában érjük el a változtatás lehetőségét. Felülírhatunk programokat, felfogásokat. Olyan emlékeken alakíthatunk, amelyek hosszan rögzítve éltek bennünk és megszabták a viselkedésünket, magatartásunkat. Az Éj Tükre, amit kifejezetten Álmodástani gyakorlathoz igazítottam azt a célt szolgálja, hogy Tudatos megközelítéssel merüljünk az alvás folyamataiba és a többszöri hangolódás által megnöveljük annak valószínűségét, hogy tudatos álmunk legyen és lássunk meg magunkból valamit, amit a nappal tükre megmutatni képtelen.

 

Álmodástani szabály: Az Álmodástan gyakorlója csak és kizárólag az Önismeret elérésének célzatával használja a Tükröket, azért, hogy saját magát Jobbá és Teljesebbé tegye. Ebben a rendszerben nincs olyan eljárás, ami a varázstükrök szellemi és démoni erőinek megidézését tűzi ki célul. Mivel az okkult varázstükrök használata többnyire kettősségtermészetű volt az egyes korszakokban, az Álmodástanban ez nem szerepel. A cél a nem kettős természet elérése azáltal, hogy igyekszünk Méltóságot szerezni, az Egység, az Ébredés, az Isteni Forrás Felismerésére. Az Éj Sötét Tükrének megalkotását számomra a Biblia ihlette, a Teremtés könyve.

 

Szent Biblia: A világ teremtése:

 

„1.Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2.A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színein és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3.És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság.

4.És látá Isten, hogy jó a világosság és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”

 

     Ebben nekem az látszik, hogy egyfajta Ős Sötétségből indul minden, ahol Isten Tudatossága, Fénye él és van. S jelen van a víz, mint legősibb Tükör. Ez a Sötét nem gonosz, nem rossz. A Sötétben Tudatosság van jelen a kezdetektől. Emiatt a tudatos álmodás, ami Világosságot és tudatosságot visz a sötétbe, alapjaiban nemes törekvés. Ha valahol utalok valami rosszra, esetleg sötét jelzővel illetek egy rémálmot vagy abban egy Terelőt, akkor azt külön jelzem és ott közmegegyezésen alapuló értelmet adok neki. De fontosnak tartom, hogy tegyünk különbséget az 'én' által megfogalmazott sötét és az Eredendő Sötét között, ami Tiszta és minden tekintetben Isteni. Ebből a megközelítésből, remélem sikerült az olvasó számára egyértelművé tenni azt, hogy mi az a Szándék, ami vezérel az Álmodástan megalkotásával.

 

Nálam a nagy betűvel írt Sötét a következőt jelenti:

• Rejtett, titkos, feltáratlan, de minden tekintetben Szent.

• Az ember azon részéről informál, ami rámutat kik és mik vagyunk az ismert és elfogadott elmeműködéssel rendelkező személyen túl.

• Szent Fekete Fény, ami a Szent Fehér Fénnyel Egy Istenben.

• A Misztérium rejtett Valósága, ami arról informál, hogy kik vagyunk a láthatatlan világában.

   

  A Tükrök Tana az Alternatív Önismereti képzések tananyaga, amivel részletesen a tanfolyamok és táborok kapcsán találkozhat az érdeklődő. A témák és információk nem pszichológiai vonatkozásúak, hanem alternatív és sajátos tapasztalatok eredményei. Az egyes ismert szavak hatására sem keverendők össze a pszichológia által közölt ismeretekkel.