A szövegnél minden jog fenntartva!

 

Mielőtt a szövegem tanulmányozásához látnál, előtte lapozz a Magamról menüpont Végzettség címéhez és olvasd át a pirosan szedett szövegrészeket!

 

Az Árnyék fogalma C. G. Jung nevéhez fűződik. Köszönet és tisztelet a munkásságáért! Nagyszerű és közérthető formában mutat rá arra a lélektani részre, amivel napi szinten van dolgunk, s ezzel nem, vagy csak alig kezdünk valamit.

Ehhez kapcsolódnak a saját tapasztalataim:

Az egyik nap Budapest utcáin buszon utaztam és furamód még ülőhelyem is lett. Elvoltam a gondolataimmal, majd az egyik megállónál egy anyuka szállt fel a kicsi gyerekével, aki nagyjából 3-4 éves lehetett. Akkor szálltak fel, amikor az ajtó zárását jelző csengő már javában szólt, emiatt az ajtó majdnem odazárta a gyereket az anyukával együtt. Nagyobb volt az ijedelem, mint maga a történés. Nem lett baj, az ajtó azonnal kinyílt. Sikerült felszállniuk, majd az anyuka odalépett a vezetőhöz és közölte vele, hogy majdnem odazárta őket és legközelebb figyeljen jobban. Maga a közlés nem volt durva, nem volt arrogáns és sértő sem. A sofőr visszaszólt a hölgynek, hogy nekik pedig a csengőt kell figyelniük és ahhoz igazodni. Mindkettőnek volt igaza. Ám, amint mindenki a feladatára figyelt és haladt tovább a busz, a férfi hangosan motyogott magában, úgy, hogy mindenki jól értse, miket mond. Idézem: „persze, másra kell vetíteni a saját hülyeséget, miközben neki kellett volna jobban figyelni... Könnyű cseszegetni, szedje jobban a lábát és akkor nem lesz baj, jöjjön időben, minek dumál nekem, mást okolni a saját hülyeségért... stb.” Amíg tartott a férfi ismétlődő monológja, addig egy másik anyuka lépett oda a szóba került anyukához, akinek hasonló korú gyereke volt. Láthatóan egymás támaszai lettek, de nem történt újabb felszólalás a vezető ellen. Jól meg lehetett figyelni mindent.

Ezzel a kis történettel nem kívánom különválasztani a férfi és női tábort. Nem kívánom a férfi vagy a nő javára vezetni a soraim értelmét. Sokkal inkább egy háttérbe tolt tényre kívánok rámutatni. Arra az alapvető tényre, ami a nők és férfiak feladatára mutat rá: Foglalkozni a saját Árnyéktermészettel. Érezhető volt a levegőben a férfi és nő között húzódó feszültség kicsapódása, az, ami a kollektívára hatva létezik a térben. A férfi hangos háborgása keveredett a nő néma „anyatigris tekintetével és ki nem mondott véleményével”. Az egészet el lehetett volna intézni annyival, hogy a nő korrekt megjegyzésére a férfi annyit mond: bocsánat, sajnálom, nem vettem észre, hogy jönnek, stb. Nem volt a történés ténye nagy jelentőségű, így ennyi bőven elegendő lett volna. Ám ehelyett női és férfi szerepek találkoztak, s a történés már nem is volt lényeg, sokkal inkább a meg nem váltott múltnak tapasztalatai, érzelmi tüskéi feszültek egymásnak, mint a harcosok csatára élezett kardjai. Érezni lehetett tehát mindkét szereplőnél, a férfinál és nőnél is a háttérben megbújó, személyhez kötődő élettörténeti nehézségeket. Az ijedelem, a felelősségre vonás alanyt keresett magának, egy okozót, akire sok minden vetült rá.

 

Általános megfogalmazásban az Árnyék egy háttérbe tolt, nem fejlesztett, lemaradt, eltitkolt, szégyellt, lehasadt, stb. személyiségrész, ami fejlődni, változni akar bennünk és beintegrálódni. Ennek álmokban való megjelenése többnyire azonos nemű az álmodóval. Napközben feltűnhet kivetítésként, álomban pedig képviselhet egy olyan magatartásformát, tulajdonságot, ami valamilyen formában kapcsolódik hozzánk. Az Árnyékok kompenzálhatnak valamit, olykor hangsúlyoznak, erőket mozgatnak meg, de ezek csak szerény példák a számtalanból. Van, hogy eluralkodnak a tudatunkon és mintegy megszálló idegen, inváziót alkalmaznak és tettekre késztetik az illetőt. Megjegyzés: Ha rákattintasz a tekercs ikonra, akkor az egyik, ehhez a témához kapcsolódó tudatos álmaim közül olvashatsz egyet. 

Beszélhetünk személyes és kollektív Árnyékról.

Álmodástani tétel: Ha valami fejlődni, változni, többé válni kíván benned, az maga számára a következőket követeli:

 

- ráfordított időt,

- ráfordított energiát,

- maga számára személyes teret,

- történést, helyzetet, szituációt, ami lehetővé teszi az átalakulást.

 

Az átalakulást biztosító tér lehet az ébrenlét tere, de az álomtér is. Ha nem választja az ember sem az ébrenléti teret, sem pedig az álomteret, hogy átalakuljon valami, akkor a térfoglalás a teste lesz és itt tünetek formájában tapasztalja az átalakulás felé mutató erők munkáját. Olykor ez kellemetlen betegségekhez is vezethet.

 

A jól megfigyelt és kielemzett álmaimból, tudatos álmaimból egyértelműen látszik, hogy van sötét és világos Árnyék, ezeket én Terelőknek és Ébresztőknek neveztem el, így a jövőben ezeket a szavakat fogom használni. Úgy, ahogyan az a tanregényemben is olvasható: Az Álmodás Rejtett Ösvénye 1-ben.

A Terelők és Ébresztők úgy vannak megemlítve, mint akik/amik tőlünk független léttel bírnak. Ám szeretném, ha a kedves olvasó azt jegyezné meg, hogy mind a Terelők, mind az Ébresztők hozzánk tartoznak, velünk egységet alkotnak. A közérthetőség szempontjából említem meg ezeket külön. Az ébrenlét szintjén mozgó felfogásunk határokban és különválasztottságok alapján képes eligazodni. Így, amikor megértjük a Terelők és Ébresztők alakjait, akkor már csak annyi a feladatunk, hogy létüket hozzánk integrált formában fogjuk fel. Az ő létük a mi létünk...  

Nagyon röviden:

Terelők azok, amelyek főként olyan tulajdonságainkba kapaszkodnak, amelyek nincsenek megváltva, nem előnyösek, kettős természettel bírnak, időnyomhoz kötődnek, és erősen énhangsúlyozók, stb. Ciklikus megjelenésük a saját világukat fenntartani, ismételni hivatott, de egyben azért is, hogy a Tudatosság végre felszabadítsa megkötött erejüket, energiájukat, uralmukat. A kicsi Terelőktől egész komolyakkal is találkozhatunk, amik küszöbállapotokat képviselhetnek. Nem nevezném őket kifejezetten gonosznak, inkább poláris, duális üggyel rendelkezőnek a Szamszárán belül. Kényes témákat, tartalmakat, titkokat, stb. képviselő tudatalatti tartalmakról van szó, amelyek helyüket, megoldásukat keresik az életünkben, de ezek egyúttal az edzőink is.

 

 

 

 

Ébresztők azok, akik főleg olyan tulajdonságainkba kapaszkodnak, amelyek erényesek, amelyeket sikerrel alkalmazunk. Pozitív képességek használatával Ébresztenek minket annak tudatára, hogy bízzunk magunkban, haladjunk, stb. Mindenképpen támogató, kiegyensúlyozó, vezető, tanácsadó, pozitív hangulatú alakok, helyzetek, tartalmak, eredmények, tudatossá lett képességek, stb. tartoznak ide. A Spirituális összefüggések látását segítik elő, álomban egy-egy tanító megjelenése, üzenete pedig vizsgálat után igazán komoly segítség lehet az életünkben. Nálam van, hogy egy-egy Álomtanítói jelenlét ad tanácsot, útmutatást, technikai megközelítést a további sikerek eléréséhez. Sokféle alakban megjelenhetnek, s színeik mindegyike tiszta, nálam leggyakoribb a fehér, az arany, majd a tiszta vörös, zöld, lila, és kék. De az Ébresztőkhöz tartoznak a csodás, szimmetrikus, aranymetszés rendszerű terek, formák, helyszínek is. Ezek feltöltik az álmodót és egyensúlyba hozzák.

 

 

Egy egoista megjegyzés húzódhat meg a következő példánál, ami elsőre tűnhet spirituális emelkedettségűnek is: Egy ember megjegyzése a többiek felé: „Úgy látom itt nem fejlődött, nem lépett előre senki, hiszen ugyanott tartotok, ahol korábban. Bezzeg én, nagyot fejlődtem az utóbbi időben.”

Magyarázat: Ha az illető ugyanazt látja az emberekben, mint korábban, akkor ő sem fejlődött igazán nagyot. Van, hogy szapuljuk a környezetet, az embereket, a társadalmat, de mélyebben kutakodva találunk valami olyat, ami kivetítésre sarkallt bennünket. Pl. amit mi nem értünk el, be akarjuk hajtani a környezeten. Az Árnyék vetülni szeret.

Az Árnyéktermészetről, annak Álmodástani megközelítéséről bővebben előadásokon, tanfolyamokon és a hozzájuk kapcsolódó jegyzetekben találkozhattok.