A szövegnél minden jog fenntartva!

 

Mielőtt a szövegem tanulmányozásához látnál, előtte lapozz a Magamról menüpont Végzettség címéhez és olvasd át a pirosan szedett szövegrészeket!

 

    15 éves koromban született, 1992-ben, spontán módon az első tudatos álmom. Ezt követően több olyan álommal/tudatos álommal gazdagodtam, amelyek egymással összefüggtek és meghatározó hangulattal rendelkeztek. Ezen álmokban a közös pont mindig az volt, hogy egy erdőn sétálok át, majd eljutok egy tisztásra, ahol egyszerű, kisebb méretű, de nagyon szép kúpos alakú tetőzettel ellátott házak vannak. Mindig szerepelt bennük egy közösség, ami nem volt túlságosan nagy létszámú, de a közelségükben lenni rendkívül jó volt és otthonos, ismerős érzéseket keltett bennem. Sokáig ismétlődő, visszatérő álomként jelentkezett ez a szokatlan, mégis ismerős közösség. Majd az egyik, szintén visszatérő álmomban, a velem szemben jövő alakokra rákérdeztem, hogy ki vagytok ti? Erre felém fordult az egyik és azt felelte: „mi vagyunk a Risik”. Meglepődtem az álomban, hiszen e szó jóformán nekem nem jelentett semmit. Tudni kell rólam, hogy gyerekként és kamaszként sem szerettem a rizst és annak idején, az álomból felébredve úgy jegyeztem le, hogy a rizsikkel találkoztam. Mivel akkoriban se internet, se komolyabb nyomozási lehetőségem nem volt, így az élmény megmaradt egy feljegyzett, de érthetetlen álomként. Nem tudtam milyen eredetű lehet ez a szó és mivel a rizsre emlékeztetett, így nem igazán voltam motivált, hogy megtudjam róla mit jelenthet. Már gyerekkoromban is fura voltam. Sokáig csak a gyümölcslevest fogadtam el, s úgy gondoltam, a többi ételt ki is lehet törölni az étlapról. Amikor pedig valami helytelent tettem és Édesanyám rám szólt, hogy normális vagy, fiam? Azonnal feleltem, hogy nem! :) Azt gondoltam gyerekként, hogy a normális szó, az valami rossz dolog vagy mellőzhető. Mondhatom azt, hogy sok tekintetben fordítva gondolkoztam. Sokáig a nevemet is fordítva írtam le: Tomi helyett Imot szerepelt a papíron. Szóval, a rizs nehéz étrendi kihívás volt az életemben és Édesanyám türelmének és kitartásának köszönhetem, hogy manapság már nem sok étel okoz gondot :) Mindenevő vagyok, de azért a sárgaborsó főzelék és a karfiol még erős kihívást jelent.

Visszatérve az Őrzőkre:

Évekkel később egy könyvben találkoztam a Rishi szóval és azonnal lázba jöttem, mert megtudtam, hogy kikről álmodhattam. A Rishi vagy Risi szanszkrit eredetű szó és a szótár jelentése szerint: „az igazság látója; olyan bölcs ember, aki magasabb tudatállapotban képes ihletett állapotba kerülni és felidézni a védák eredeti igazságait. (Forrás: szanszkrit szavak és kifejezések)        

Akkoriban úgy fordítottam le magam számára, hogy Ők Őrzik az Igazság Tiszta voltát, így röviden Őrzőknek neveztem el álombéli látogatóimat. Így, mind a mai napig Őrzőknek tartom azokat a Szellemi Segítőket, akik álom által vagy tudatos álomban segítenek megérteni, felfogni valamit vagy egyértelmű támpontokkal, gyakorlati útmutatókkal látnak el.

Jelentkezésük ugyan nem gyakori, de mindig meghatározó, ha sikerül álomtalálkozóba kerülni velük. Ahogy teltek az évek két álomban is nagyon meghatározó alakként jelent meg előttem egy igazán nagy hegy. (Emiatt raktam a honlap főoldalára is hegyeket ábrázoló képeket). A hegy belsejében egy másik kultúrának a tagjait láttam. A közösség szintén jó érzésekkel töltött fel. Egyes tagjai igazán szép, színes, mintás ruhát viseltek, de ez már nem igazán az indiai öltözetre emlékeztetett, sokkal inkább olyan volt, mintha az indián kultúrát ötvözték volna egy mágikus, varázslók által hordott ruhával, kabáttal, stb. Az álomban egy fő ember tartott többeknek előadást. Olyan volt, mint egy tanító. Magán díszes, különös reverendaszerű öltözetet viselt, ami nagyon szépen mintázott vörös, barnás, zöldes, fehér rajzolatú hosszú ujjú kabátra emlékeztetett. Az álomban kisgyerek voltam és az volt a feladatom, hogy tanuljam meg a lopakodást. Amíg a tanító előadását tartotta, a háta mögött kellett elosonni és lejutni a föld alatti alagutakba, ahonnan egy írást tartalmazó tekercset kellett elhozni. De nem, egyáltalán nem vehetett észre a tanító, mert akkor kezdhettük elölről az elrendelt gyakorlatot. Az álomban volt egy korombéli társam, egy kislány. Két különálló útvonalon kellett teljesítenünk a feladatot, de volt, hogy találkoztunk, s együtt folytattuk az út egy szakaszát. Végül sikerült a gyakorlat, majd a zárásnál elmagyarázta az egyik ottani tanító, hogy a lopakodásnak lényege az, hogy haladj úgy az Ébredés felé, hogy az Illúzió ne vegye észre a tervedet. Ha észleli, akkor kikezd. Ha nem veszi észre, azt gondolja továbbra is fogolyként élsz, így nem érdekled őt. Ám, ha rájön, hogy Tudatosságra törekszel, akkor mindent elkövet ellened, hogy ott maradj abban az elmeállapotban, ami a kétségek világához tartozik. A lényeg, hogy a fokozatos erősödés és ügyesség tesz olyan emberré, aki lopakodó művészetével megtévesztheti az illúziót. Cselekszik a kettős természet világában, mintha ő maga is kettős-elvű lenne, de mindeközben a Szándéka Osztatlan és célon tartott marad. Emiatt kellett egy komoly beavatott mögött elosonni, mert ha ő nem vesz észre, akkor az megfelelő teljesítmény. A földalatti közlekedéstől koszos voltam, de az arcomat színező komor föld látványa hamar elégedett, mosolygó agyagfigurára emlékeztetett, mert megértettem valamit. Ez az álom nem volt tudatos, de végig tudtam, hogy mi a lényege, milyen érzés cselekedni egy gyakorlatot és megérteni annak spirituális üzenetét.

A nagy hegy és a fura külsejű, öltözetű mestereit is az Őrzők közé soroltam. Az élettől megkaptam az ébrenlét Mesterét Édesapám (Molnár Gábor) személyében, s az Álomgyakorlatok révén a Belső Mestert is. Az Álomtanító nem viszi túlzásba a találkozókat, viszont, ha megjelenik, akkor az mindig egy határ átlépésével jár együtt. 

     Őrzőknek nevezem azokat a valaha élt Tanítókat, Ébredett Szellemű Alakokat, akik az Álomcsatorna Nemes használata révén ösztönöznek a Spirituális Úton elérhető Ébredésre. Én úgy vélem, hogy időnként a kollektív tudatból és/vagy tudattalanból felszivárgó emlékekkel találkozhatok, amik valamilyen oknál fogva megjelennek és ösztönöznek. Felhívják a figyelmemet arra, hogy az Álomcsatorna egy Különleges Út, az Ébredés megtapasztalható Hídja, ami összeköti a Törekvőt az Abszolút Forrással. A tapasztalataimat két külön csoportban rögzítem: tudatos és nem tudatos álomkategóriákba rendezve. Ezeket kritikus vizsgálódás után leszűrt lényeggé tömörítem és egy vagy pár mondatos ösztönző, irányt mutató üzenetként rögzítem. Így születnek az Őrzői tételek, azok, amelyekre egy-egy tábor, tanfolyam tananyaga épül...              

Tisztelet minden valaha élt és jelenlévő Igaz Mesternek!