A szövegnél minden jog fenntartva!    

A tudattalan vizsgálata

 

    Sigmund Freud tudattalanról szóló fogalomalkotása kifejező, szép és találó. Nem köti helyhez, pozícióhoz ennek létét és terét. Egyszerűen van és nagyon sokféle működés, titokzatos összefüggés, hatás, lehetőség és még sorolhatnánk tartozik ide. A megismerés, a feltérképezhetőség okaként egyéb fogalmak is születtek: tudatos, tudatelőttes, stb. C.G. Jungnál olvashatunk tudatalattiról, kollektív tudatalattiról, stb. Annak ellenére, hogy Sigmund Freud nem igazán volt spirituális szemléletű, munkássága, szemlélete erős és meghatározó szellemiséggel ajándékozott meg minket. Aki jártasabb a misztikus tanításokban, ismeri, hogy a tudat tereit, síkjait már nagyon régen felosztották és elnevezték. Több indián kultúrában is megemlítenek a fizikai síkon túli, úgynevezett lelki-szellemi síkokat, amelyek hatást fejtenek ki a fizikai testre, ezzel együtt pedig az egyénre, kollektívára is. Ha tudattalanban gondolkodunk, akkor a misztikus tanításokban foglalt ismeretek is felfoghatóak úgy, mint egy nem tudott, mégis érezhető és tapasztalható (lelki-szellemi síkokról, szintekről érkező) erők együttesének munkái a teremtésben. Annak ellenére, hogy misztikus, vallási és egyéb úton már bizonyos tapasztalatokat szereztünk ezekről a síkokról, továbbra is tekinthetők a "tudattalan" részeiként, mert titokzatos voltukról, létük teljességéről csekély ismeretekkel rendelkezünk. Ilyen értelemben a "tudattalan" végtelenjének kutatása több ezer éves törekvés csak koronként, kultúránként más névvel illették. Eddig a személyes véleményem alapján montírozódott össze a "tudattalan" Sigmund Freud és a misztikus tanok párhuzamba állítása által, de lentebb természetesen olvasható az ide kapcsolódó szakirodalom. A spirituális munka a ránk ható tudattalan megismerésével azt a célt szolgálja, hogy az ember elérje 'Emlékezésének magasfokát', azt, hogy a Forrására Ébredjen. A technikákkal, gyakorlatokkal valójában akadályokat gördít el és előbb-utóbb Alkalmassá válik arra, hogy Óhajtott Tiszta Törekvését, annak Szándékon tartott voltát elérje. Eközben ismerkedik az úgynevezett misztikus szempontból is tudattalannak tartott résszel, ami támogatni, segíteni fogja a kitartó törekvőt. A spirituális Út valódi értelme, küldetése az, hogy a keresőt eljuttassa a Szeretet Forrászintjéhez. De tegyük most félre az eszmefuttatásomat és nézzük meg a tudományosan elfogadott válaszokat azokra a fogalmakra, amelyek szervesen kapcsolódnak a fejezet témájához.      

    Most tehát idézetek következnek, aztán a fejezet második felében visszatérek a gondolataimmal. Lássunk most néhány, a pszichológián belül alkalmazott fogalmi magyarázatot.

Úgy éreztem, hogy Carl Gustav Jung egyik igazságával kell kezdenem ezt a fejezetet:

 „Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.”

   „A tudattalan „felfedezését,” nem előzmények nélkül, de a mai jelentésében Sigmund Freudnak köszönhetjük. Freud nem mulasztja el soha kiemelni, hogy nem spekulatív úton, hanem ideggyógyászati gyakorlata során szerzett tapasztalatokból jut el a tudattalan feltételezéshez. Hisztériában és különböző neurózisban szenvedő betegeinél a betegség okát lehetetlenség volt szervi vagy idegrendszeri betegségre visszavezetni. Egyedüli magyarázatképpen az adódott, hogy lelki feszültség okoz testi tüneteket, ami pedig arra enged következtetni, hogy a lélek nem egységes, több részből áll, melyek mindegyike önálló hatalomként rendelkezni akar a lelki élet teljessége fölött, és ezáltal egymással konfliktusba kerülnek. A lelki betegségek kiváltó oka éppen az lesz, ha ezek a konfliktusok állandósulnak, és tartósan megkötik azokat a lelki energiákat, melyek a mindennapi élet alakításához szükségeltetnek. Ehhez igazodva, a gyógyítás során arra kell törekedni, hogy ezt a konfliktust feloldjuk a betegben.” Idézet: (Szabadbölcsészet, fogalomtár etika szakosoknak). http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index3f44.html?option=com_tanelem&id_tanelem=518&tip=0

 

Fellapozva a Pszichológia című könyv (Osiris-Századvég, Budapest, 1995) lapjait a tudattal kapcsolatos fogalmaknál a következőre bukkanunk:

 „...a tudatnak szinte annyi elmélete van, ahányan csak megkíséreltek ilyet felállítani. ...Általános elmélet híján a tudat tárgyalásakor nem tehetünk többet, mint hogy bevezetünk néhány fogalmat és kifejezést, amelyek ehhez a későbbi fejezetekben is felbukkanó témához egy fogalmi keretet nyújthatnak.”

 Nekem tetszik ez a nyitottság és őszinteség. Igen, tény, hogy sok mindent nem tudunk még. De épp ettől izgalmas az egész. Számtalan felfedezni való vár ránk és ebben mindnyájan részt veszünk...

 Most lássunk néhány pszichológiai fogalmat:

Tudat: „Az aktuális pszichés tartalmak összege. A tudat tartalma az érzékszerveken keresztül felvett külvilági benyomások maradványa (emlékképek, engrammok); ilyen értelemben a tudat a külvilág 'visszatükröződése'. A tükrözés kifejezés azért nem helyes, mert a tudat tartalmaiba sok szubjektív elem keveredik, a visszatükröződés tehát nem csak 'objektív', hanem az egyén általános psychés szerkezete és éppen aktuális állapota jelentékenyen befolyásolja. A tudat az emlékképek meghatározott elvek szerint való (logikai szabályok, az asszociáció szabályszerűségei, emocionális tényezők, kritikai megfontolások, célképzet irányító hatása, stb.) felmerülését jelenti. Tartalmát illetőleg a nagyagyi kéreg működéséhez kötött. A nagyagykéreg tudatműködéséhez az energetikai impulsusokat a mesencephalikus pontin ún. centrencephalontól nyeri. A tudat eme része az éberség, a vigilitás. Egyes kórállapotokban a tudat tartalmi része elveszhet, de az éberség megmaradhat (ún. éber coma, vigil coma).” Idézet: Orvosi lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest 1973) Dr. Hollán Zsuzsa.

Itt még nagyon sokféle megközelítést említhetnénk meg a tudat állapotaira vonatkozóan. Az ébrenlétnek is van egy tudati állapota, és ugyanígy az alvásnak, álmodásnak, meditációnak, stb. Bizonyos értelemben egyfajta tudati működés vezérli a sejteket, szerveket, a testet, a tudatalattit, a transzcendensebb állapotokat. Hiszen minden tudja a feladatát. De tény, hogy énszintű tudatos tudata az embernek van és erről többnyire az ébrenlétnél értesül. Akik foglalkoznak tudatos álmodással, ők álmon belül is.

Tudatalatti: „Pszichológiai fogalom; olyan aktív lélektani folyamatok jellemzője, amelyek nincsenek a tudat értelmi tevékenységének középpontjában, a háttérből azonban mégis hatnak a tudatos folyamatokra.” /Wikipédia/

 „A psychés élmények közül különösen a kellemetlen emotiókkal terhelt conflictust jelentő emlékképek nem vagy csak nehezen kerülnek a tudat küszöbe fölé, azaz válnak tudatossá, mert a psyché magasabb instanciái (Ego) azt a tudat küszöbe alá nyomják, elfojtják. Az ily módon elfojtott élmények befolyásolják a tudat működését. Nemcsak a konkrét élmények emlékképei alkotják a tudatalattit, hanem ide tartoznak a tudatossá nem vált affectusok, ösztöntendenciák, amelyek nem tudatos úton, szintén befolyásolhatják a tudatos psychés mechanizmust.” Idézet: Orvosi lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest 1973) Dr. Hollán Zsuzsa.

Tudattalan: „Legáltalánosabb és legátfogóbb megjelölése minden olyan lelki folyamatnak, amely – a legkülönbözőbb lehetséges okok miatt – a személy észlelésén kívül marad. Ezek lehetnek egyrészt (a) élettani folyamatok (pl. egy hormonkiválasztása) amelyek számára nincs megfelelő érzékszerv, vagy (b) amelyek valamilyen más tulajdonságuk (pl. determináló tendenciájuk, beállítódásuk) miatt nem tartoznak a személy által észlelt jelenségek csoportjába. Ez a fogalom vonatkozik olyan tudatalatti folyamatokra is, amelyek csekély intenzitásuk, ill. kis tudatos részarányuk miatt nem kerülnek a személy tudatába..."

 "...kifejezés olyan lelki (nem élettani) folyamatok számára amelyek (pl. az „elfojtás” esetében) nem tudatosulnak, amelyek azonban szimbolikus vagy szublimált formában befolyásolhatják és megzavarhatják a személy viselkedését.” Idézet: Pszichológiai Szótár (W.D.Fröhlich) Springer Hungarica Kiadó Kft. 1996

Komplexus: Marie-Louise von Franz magyarázatában a komplexusok valójában a „Lélek motorjai”. Így nem csak negatív alaköltése van a komplexusnak, hanem számtalan pozitív is. Abból kell kiindulnunk, hogy egy komplexus lendületbe hoz, mozgósít, elindít, ösztönöz, késztet valamilyen cselekvésre. Összevonódnak, csoportosítódnak olyan erők, tényezők, akár különnemű tényezők, stb. amelyek hatására bekövetkezik egy alkotás, teremtés, cselekvés, folyamat. Az összevonódások, kapcsolódások sokrétűsége adja a dolog komplexitását, összetettségét.

 

 Itt pedig a saját filozófiám

 

    Én azt vallom, hogy az ébrenléti elme azért értheti meg és foghatja fel (még, ha csak apró, pici lépésekben, részletekben is) a tudattalan egyes folyamatait, mert kapcsolatban vannak, összetartoznak és valahol együtt alkotnak egészet. Annak ellenére, hogy nevet, körülírást, felosztást kapott szakértőktől a tudattalan, amivel akarva/akaratlanul folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, még továbbra is misztikus maradt. Ahogy egyre jobban megismerjük az alvás-álmodás útján ezt a régiót, egyszerre lenyűgöződünk és megilletődünk határtalannak tűnő volta miatt. Ezt az érzést fokozza az, hogy csekély mértékben vagyunk urai annak a folyamatnak, ami tudattalan/tudatalatti szintről irányít minket és ezt napról napra átéljük. Nem csak az ébrenlétnél, hanem éjjel is, annak minden pillanatában. A lényeg, hogy a tudattalan igazán nagy, és valahol szikrákként vagyunk jelen ennek beláthatatlan terében, nagyságában. Vajon miért lettünk ekkora „Tudati térbe” rakva, aminek óriási részéről fogalmunk sincs. Jó nekünk, ha egy különös, szinte felfoghatatlanban bolyongunk? Egyáltalán kerülhetünk olyan világba, valóságba, ami 'idegen'? Nevezhetjük bárhogyan, a varázsa, különlegessége, tervezettsége és összetett, trükkös, Tükrös volta mindig lenyűgöző marad. Mást tart erről az intellektus és mást a tudatunk egy Másik Állapota, ami az intuíciót úgy éli, alkalmazza, mint, ahogy mi a rutinos reggellel induló feladatainkat. Így elmondhatjuk, hogy a tudatállapot szintje határozza meg azt, hogy mi számít természetesnek. Valószínű mindig lesz egy pont, ahol áttörések születnek, így amit most nem fogadnak vagy nem fogadunk el, az később teljesen természetes lehet.

    Az, hogy van egy kicsi rész, amit tudatosnak tartunk ebben a végtelenben, nagyszerű, mert ez növekszik és a világot átható Erőket, Törvényeket, mechanizmust felfogva, értve, alkalmazva lassacskán ugyan, de a saját magunkról alkotott képet változtatja meg.

 Kik vagyunk? Nagyon régi kérdés ez. Mondhatnám azt, hogy ha korszakonként kérdezzük meg ezt, akkor egészen eltérő válaszok születhetnek. A tudatosság által felfogott, használt információk nagyban meghatározzák a világban betöltött szerepünket, lényünket, küldetésünket. Kik vagyunk? Az a fura ebben a kérdésben, hogy mindig a nappalban tesszük fel. Gondoltál arra, hogy ezt a kérdést fel kellene tenni a tudattalanban/tudatalattiban is egy tudatos álom kapcsán? Meglehet, olyan válaszokat kapnánk, amiken érthető módon lepődnénk meg. De mindenképpen haszna lenne ennek a más síkon való kérdésfeltevésnek. Nem hinném, hogy csak egyetlen valóságsík tartalmaz számunkra válaszokat. Nem kérem, hogy tartsd ésszerű dolognak azt, hogy tegyük fel a kérdést a tudatalattiban is vagy a tudattalan egy valamikor felfogható valóságában. Ami viszont elmondható, olykor át kell lépni a vélt határokat, így a magunkról alkotott képet is ki kell bővíteni azzal, ami nem csak az ébrenléthez fűződő testi létezést részesíti előnyben. A Figyelem Természetének változatai más aspektusból adhatnak válaszokat, amelyekre szükségünk lehet. Ha elakadtál valamiben, akkor változtass a megismerés eszközein, mert lehet, hogy azok képezik akadályát az eredménynek.

      Mire lehet jó, ha a tudattalan egy részében tudatosság születik? Számtalan előnye van, ha ez méltón és Jóra van használva. Egyet mindenképpen látnunk kell: ha tudatosság születik egy korábban nem tudatosan felfogott valóságban, akkor az mindenen változtat. Teljesebb életet élhet az ember, és ami korábban a félelme, fóbiája volt, abban megkötött erőt látva, kinyerheti azt és többé, gazdagabbá válhat. Álmaimban az Ősök (Őrzők) azt mondták: Egy Álommal lehet Erősebb az ember. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha visszanyerjük a megkötött erőt.

     Annak ellenére, hogy a tudatos álmodás egy különleges dolog, főként az elmúlt évtizedekben kapott nagyobb népszerűséget. Érthető módon ez az érdeklődés a terület iránt fokozódni fog, mert ez a sorsa. Ha a saját tudatos álmaimat veszem figyelembe és az általa megváltozott életem ütemét, akkor azt mondhatom, megéri foglalkozni vele. Aki eléri ennek tapasztalatát, egy olyan élményt kap, ami valóban felfokozható Spirituális Úttá. Nem kellenek drogok, alkohol vagy egyéb torzító hatású készítmények! Amire szükségünk van, az velünk együtt született meg! Erre figyelj, és ezt vedd alapul!

     Ha tudatosan ismerkedünk a tudattalan térrel, akkor mindenképpen találkozunk a saját, személyes történelmünk dolgaival, Árnyéktermészetünk Terelői és Ébresztői voltával, háttér okokkal, összefüggésekkel, karmikus törvények működésével, a határokkal és határtalan kérdéseivel, stb.

Amikor valaki relaxál, meditál, s ezek segítségével komolyabb spirituális élmények elérésére törekszik, valójában azt az utat járja be, amit az alvás szintjei biztosítanak, csak igyekszik ezt az utat tudatosan bejárni és nem beleájulva, szunnyadva annak részesévé lenni. Az alvás menete során ismert agyi hullámokkal találkozik a gyakorló egy elmélyült meditáció alkalmával. Igazából nem is tudunk mást használni, mint ami előírva lett a Természet, a Teremtés által. Így a komoly szintre fejlesztett Tudatos Álmodás már nem az átlagos álmokról, áloméletről szól, hanem Szellemi munkáról, Ébredésről, amire egy meditációs mester is törekszik. A meditációs gyakorlat törekvése ugyanaz, mint az Álmodástan célja: Meghaladni az egoista határokat, Felébredni a polaritás világából és Eszmélni az Osztatlan Forrásra. Így az ébrenlét oldaláról tett Spirituális igyekezet, ami egy Éber Meditáció által éri el a Forráshoz való kapcsolódást, nem tér el attól, ami az Álomcsatorna tudatos használatával érhető el. Itt hangsúlyoznám ismét, hogy nem átlagos, kis tudatos álmokról beszélek, mert ezek nem érnek fel a Meghaladott Állapot szintjéhez. Amire felhívom a figyelmet az egy komoly Spirituális Eredmény, ami az alvás szintjén születik és okoz Eszmélést. Ez az Eszmélési Pont és Eredmény rendkívüli rokonságban áll azzal az Eszmélési Csúccsal, amit mások Éber Meditáció által érnek el. Igazából egy Cél és Eredmény születik meg. Így valósul meg az, amit a Biblia elején találunk: az Isten Tudatosság ott van a Sötét és Világos terében is. Ez pedig Állandó és Abszolút, mindkettő az Egyhez tartozik...

     Elmondható, hogy az általános, kis tudatos álmodás állhat a nappalban ismert én szolgálatában, így az ember a jelenleginél is lehet önzőbb. Hiszen két térben is azt tehet, amit akar. Épp emiatt kell továbbképezni magunkat és eljutni oda, abba az állapotba, ami felismeri a Létterek Szentségét és a Tapasztaló ebben Önmagát, mint „Új Önazonosítás”. Új kép Önmagáról, arról, hogy ki is Ő, Maga. Amikor arról beszélek, írok, hogy legyünk Tudatos Álmodók, akkor azt értsétek a következőképpen: Elsajátítjuk a kis tudatos álmodást és felkészülünk a továbbiakra. A cél elérni a Transzcendens Állapotokat, amiknek segítségével kialakul a magunkról alkotott Kép egy újszerű formája.

     Fura, de „hiányzunk magunknak”, ezért a megismerés arra irányul, hogy Ki Vagyok Én? Amennyiben megtalálunk egyes fejezeteket arról, hogy Kik vagyunk, Szeretetteljesebb Életet élhetünk, ami immár Tisztább Tükröződése az Isteni Önvalónak. Abban hiszek, hogy a Lélek orvossága az Emlékezés. Másokhoz hasonlóan ebben a folyamatban igyekszek én is (magamhoz mérten) segíteni. Minden nemes szellemi törekvés ennek az Emlékezésnek újraindítását célozza meg.

      Az Álmodástannal én sem teszek mást. A saját egyedi nézőpontomból, tapasztalataimból kiindulva, tudományos nézetek, tények, eredmények bevonásával hívom fel a figyelmet a Lélekközpontú életre. A számomra fontos aspektusokból való vizsgálódás adhat új lendületet, érdeklődést, szemléletet, érdekes megismerési irányt azoknak, akik Útjukat látják az Utamban és ebből kívánnak Emlékezni.