A szövegnél minden jog fenntartva!

 

A Rémálmokról és rémisztő filmekről

 

 

A rémálom annak hangsúlya, hogy rendkívül fontos és időszerű foglalkozni azzal az okkal, ami az álom ezen formájának kiváltója lett. Az ok feltáró munkát és változást elérő/alátámasztó cselekvést követel az ébrenlét és álom szintjén egyaránt. Az elnyomás soha sem megoldás! Az ébrenlét szintjén megteheted, hogy elnyomsz magadban valamit, ám amikor lefekszel elalszol és álmodsz, akkor találkozol azzal, ami napközben nem kapott elegendő figyelmet. Magad elől nem bújhatsz el! Te vagy az, aki ébrenléti élményeket kap és te vagy az, aki álmodása közben is élményekkel gazdagodik. A Teremtés rendelete az, hogy szembesülnünk kell azzal, ami velünk történt, s amit mi tettünk. Ettől felszabadulni pedig úgy lehet, ha érett tudatossággal merünk belenézni a történtekbe. Így a megtanult lecke a gyakorlatban, a cselekvésekben hasznosul. Ha újjá tudtál születni, akkor kinőtted a korábbi helyzeted, mert a régi szokás teremtő okát már nem vitted magaddal. Az új és megváltozott életminőség más tapasztalatokat ad. De ahhoz, hogy idáig eljuss, szükség van a felismerésekre, tudatosításokra és egy működő útvonalra, ami lendületbe hoz és cselekvésre ösztönöz. Ha nem tudsz magadtól megoldásra jutni, akkor fogadd el, hogy szükséged van segítségre! Ez az első lépés a gyógyulás felé. Keress fel szakembert, ha szükséges! A rémálom visszavezet oda, ahhoz, amivel találkoznod kell, amivel feladatod van. Példának okáért gondolj arra, ha görcsöt kötünk egy kötélre, akkor tudjuk, hogy ettől a bogtól úgy szabadulunk meg, ha a kötél egyik vagy másik végét áthúzzuk rajta. Ekkor feszültségmentesül a kötél. Az áloméletünk a maga módszerével valami hasonlót művel. Visszavezet bennünket, hogy lássunk rá, és oldjuk ki magunkat a bajból. Ha valaki egyéni úton nem tudja ezt megtenni, akkor fel kell keresnie egy erre szakosodott embert. Ez fontos, mert a tapasztalat az, hogy az elnyomással nem javul a helyzet. Egy ciklusidőt követ minden, így valamikor újra elénk áll az, amivel nem mertünk szembenézni. A rémálom tehát újra felütheti a fejét. Van, hogy valami bennünk már csak ennyire eltorzult formában képes hírt adni magáról, mert számtalanszor kapott elutasítást. Olyan, mint egy gyerek, akire nem figyelnek eléggé. Először kedvesen próbálkozik, aztán kitör belőle az ordítás, a torzulás, a hiszti. Onnan tudhatod, hogy sikerült feltárni és megoldani a rémálom okát, ha a rémálom nem jelentkezik és az ébrenlét szintjén is kiegyensúlyozottabb életet folytatsz.

A filmipar rémisztő, horror műfaja meg nem váltott és fel nem ismert emberi természeteket hoz a szemlélődés terébe. Ha ezt képesek vagyunk tárgyilagosan szemlélni, akkor észrevesszük, hogy a mozi hasonlót követ, mint az álmodás. Amikor álmodni megyünk, akkor a személyes szintű, belső mozivásznat figyeljük és bevonódunk az élmények közé, mint átélő, cselekvő. Ezt követően az átélt élményekből nagy adaggal ébredünk ki. A mozi egy szembesítőszobához hasonlít, aminél kiderül az, hogy bennünk milyen reakciók születnek. Így az önismeret egy halvány formájával találkozhatunk, valamint azzal, hogy kiderül milyen azonosulási hajlammal rendelkezünk, mennyire tudunk függetlenek maradni és beleélők. A filmet nézve egyúttal a félelmünk tárgyával is szembenézünk. A vetítés egy szükséges dolog, ami azt a célt szolgálja, hogy valamire rálássunk. Leegyszerűsítve azt mondják: a szem mindent lát, de önmagát látni képtelen. Ezért szüksége van egy tükörre, amire rávetül, ahonnan visszatükröződik és meglátja önmagát. A magunkra való rálátás, önismeret is hasonlót követ. Mi is sok, bennünk élő, létező hiányosságot a környezetünkre vetítünk ki. A kivetítéssel egyúttal megoldások után is kutatunk.

Egy időben az álmaimban visszatérően szerepeltek fura, kergető, bántó, kínzó alakok. Addig a pillanatig, amíg nem lettem az álmaimban tudatos ők határoztak meg mindent. Győztek, én pedig vesztettem. Ám, amint rájöttem, hogy a saját álmomban a saját álmomat élem meg, átvettem a dominanciát, az irányítást. Kikérdeztem ezeket az alakokat, elbeszélgettem velük és kisimítottuk a személyes történelmem egyes göröngyeit. Rájöttem, hogy a negatív alakok valamilyen bennem rejlő hiányosság, gyengeség vagy félelem alaköltései, akik, amik így akarják felhívni magukra a figyelmet, azaz rám.

Időnként megnézek egy rémfilmet, hogy lássam hogyan reagálok rá, van-e bennem olyan rész, amivel érdemes tudatosan felvenni a kapcsolatot egy tudatos álom erejéig. A tudatos álomban elért eredmény az ébrenlétem után sem tűnt el. Így magabiztosabb, megértőbb és elfogadóbb lettem mindazzal, ami az életem során velem történt. Rendkívül hasznosnak tartom a tudatos álmodás lehetőségét. Mint, ahogy azt a korábbi fejezetekben említettem nem csupán arra való területről beszélek, ahol a személyes gondjainkat feloldjuk. Spirituális szempontokat alapul véve további lépéseket tehetünk az Álomcsatornát használva.

Érdekes kérdéssel állhatunk elő: Miért és mi okkal lett életünkhöz illesztve a félelem, a kiszámíthatatlanság, a függés és még sorolhatnánk a végtelenségig a listát. Mi okkal keressük ösztönösen az izgalmat, a rejtélyt, az élet titkos, eddig meg nem ismert oldalát? Nincs elég horror az életünkben? Dehogynem! Akkor miért nézzük, ha tudjuk, hogy nem jó? Talán van mögöttük valami, a rémség és rejtélyes természet tartogat számunkra valamit? Elképzelhető.

Ha értelmet kívánunk keresni a rémálom és a horrorfilm kategóriában, akkor két ok mindenképpen mellettük szólhat. Az egyik, ha az ember fogalmat alkot a félelméről, akkor meg tudja határozni annak nagyságát, milyenségét, tehát elkezdte megismerni és ezáltal csökken a félelem mértéke, legalábbis nem végtelennek tűnő annak nagysága. A másik, hogy találkozva a saját Árnyékunkkal felismerjük, hogy mivel nem éri meg azonosulni, miből kellene kikerülni, s ha megismertük, akkor útvonalat is kidolgozhatunk a szabadulás felé. Az elutasítás is egy függő állapot. Jobb tehát az, ha kinőjük, mint függünk tőle. A tapasztalatom az, hogy azokból a tudatos álmaimból szereztem a legtöbb jellemformáló erőt, amelyek nem kompenzáltak és dédelgették vagy kiszolgálták a nappali egóm igényeit, hanem edzettek és kihívást jelentettek. A kihívásos álom előcsalhat belőlünk egy fel nem ismert képességet, egy megközelítési módot, vizsgálódási aspektust, váratlan, szokatlan ötleteket, olyat, amire szükségünk lehet az ébrenléti szinten.

 

Az tehát, hogy ki néz meg egy rémisztő filmet és ki mer szembenézni a filmtől függetlenül született rémálmával egyéni választás és döntés kérdése. A hozzáálláson nagyon sok múlik, illetve azon, hogy milyen szellemiséggel, érettséggel történik ez. Rémisztő filmeket nem javaslok, de ha valaki nyitott rá és tanulmányozási célzattal nézi, akkor kutakodjon belátása szerint. Ami viszont bizonyos, hogy életünk egy-egy időszakában megjelennek rémálmok, amiken túllépni akkor lehet, ha felismertük, ha megszelídítettük és hasznunkra fordítottuk. Egy tibeti mondás szerint az a Szabadság elérhető legmagasabb foka, ha az ember Szeret mindent mindvégig. Érdemes ezen elmeditálgatni! Tudatos álmomban volt, hogy egy csúnya álomalakot öleltem át és ennek hatására változott meg. Ami biztos, ha szeretjük a gyengeségünket, de alakítunk rajta, ha szeretjük az erényeinket és alkalmazzuk, s mindezeket Tudatosan visszaintegráljuk magunkba, akkor Boldogabb látásmóddal vesszük észre az élet értékeit. Ha pedig sikerül egy rémálomból, Árnyéktermészetből visszanyerni az erőt, akkor az ember több és Őszintébb Szeretetre lesz képes. Innen nézve a rémálom a meglepetésnek azon formája, ahol rút csomagolásba rejtették az ajándékot, ami arra vár, hogy kinyissák.