A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 

Az első tudatos álmom

 

     Életem első és meghatározó tudatos álmát egy időről-időre visszatérő álomnak köszönhetem. De mielőtt belekezdenék ennek elmesélésébe, ne feledjük el, hogy már gyerekként érdekelt Édesapám tanítása és a vallásban foglalt misztikum, amik már egészen korán meghatározó szerepet töltöttek be az életemben. Ezek hatásaiból gyűjtöttem erőt, hogy a lentebb leírt sikert spontán született formában érjem el.

      A gyerekkoromat (nagyjából 9-15 éves korig) áthatotta egy éjszakai félelem, amivel rendre találkoznom kellett. Ez a félelem egy visszatérő álom alakjában fejeződött ki és arról szólt, hogy egy gonosz, igazán rút vénasszony kerget, szid, majd 'varázslással' hat rám. Akkor úgy éreztem, hogy egy gonosz boszorkánytípussal hozott össze a sors, aminek egyáltalán nem örültem. A visszatérő álom minden egyes esete arról szólt, hogy menekülök előle, de a tér egy adott pontján álmomban megbénulok és tudom, hogy utolér, majd bánt. Ekkor volt, hogy átéltem a fura kezeinek, karmainak bántását vagy kiébredtem a félelemtől, de volt eset, hogy a tudatalatti megkímélt és egy másik álomtérbe, eseménybe lökött át.

 

    Telt-múlt az idő, s ha eljött a visszatérő álom ciklusideje a boszorkány jött, én pedig tovább menekültem. Napközben nem értettem ezt a belső félelmet, s azt találtam ki, hogy az ébrenlét során felkészülök az éjszakára, egy újabb lehetséges megütközésre. 11-14 éves korom körül tréningeztem. Ez magában foglalt egy kis kondizást, a kert végében rengeteg kardozást és elképzelt győzelmet. Majd jött a fordulat. 1992-ben, amikor 15 éves lettem, az egyik éjnek álma arról szólt, hogy fel kell másznom egy rozoga létrán a lakás padlásterébe. Ahogy elértem a létra felső fokát, ott volt előttem a padlástérbe vezető zárt ajtó. Óvatosan kinyitottam a zárat, majd felfelé nyomtam az ajtót, hogy körülnézzek. Amikor már majdnem teljesen kinyílt, akkor arra eszméltem, hogy a gonosz asszony felrántott én pedig ettől annyira megijedtem, hogy álmomban össze-vissza vertem, aminek hatására ő darabokra hullott. Álmon belül úgy éreztem megszűnt a rám való hatása és a léte. Éreztem, sőt tudtam, hogy váltás állt elő. Ez egy meghatározó pillanat volt. Soha eddig nem sikerült szembeszállnom vele. De most igen. Nagyjából két hét telhetett el és egy újabb álom érkezett. Az álomban a hozzánk nem messze lévő erdőszélen sétáltam hazafelé, s a távolból a fák koronái felől egy boszorkányvihogást hallottam. Ám ekkor álmomban azt mondtam, már hatástalan, legyőztelek. S ekkor tudatosult bennem, hogy én egy álomban vagyok. Erőt, különleges képességet éreztem ekkor. Az a kívánságom lett ennél a tudatos pillanatnál, hogy találkozzam Istennel. Az álomtér átváltozott egy örvénylő féreglyukszerűséggé, majd ebben az örvénylő átjáróban utaztam egy meghatározó pillanatig. Az utazás azzal ért véget, hogy megjelent egy hatalmas nagy terem. Rendkívüli nyugalmat, békét, ismerős hangulatot árasztott magából. A falaiból, a mennyezet minden részéből tudás áradt én pedig gyönyörködtem. Hol van Isten, továbbra is ez volt a kérdésem. Találkoznom kell Vele, nekem találkoznom kell Vele. A tántoríthatatlan Szándékom végül eredményt produkált. Egy aranyszínű és fényű hatalmas Gömb ereszkedett a mennyezet felől és magából mint egy Nap megszámlálhatatlanul sok Szimbólumot árasztott. Ezek Fényesen törtek elő és világokra mutattak rá. A látvány és a mellé született Érzés rendkívül meghatározó volt. Tudtam és Éreztem az Otthonosságot, a hálát és mindent. Ezt követően egy belső erő azt éreztette velem, hogy gyakoroljak, próbáljak ki mindenfélét ebben a hosszabban tartó tudatos álomban. Kikerültem ebből a lenyűgöző teremből. Az álomtér átváltozott és egy fehéres, jeges terű világot festett elém. Porszerű hófúvás lett, ahol a távolban azt láttam alakok százai közelednek felém, s mindegyik támadó alakzatban van. Az álombéli ötletem az volt, hogy változzon minden alak jégtömbbé. Dermedjenek meg, s azonnal megdermedtek. Ezt követően 5 tornádó megteremtődését kértem, ami pusztítsa el az ellenséges világot. Minden történést élveztem, s tudtam, hogy álmon belül vagyok, de most én irányítok mindent. Csodás volt ez a történés és olyan hatással lett rám, hogy mind a mai napig az Álomcsatorna és a Tudatosság Szerelmese lettem. Ez egy Spirituális élmény volt a számomra, s az ezt követő tudatos álmok mind meghatározó pontokká lettek az Álmodástan rendszerének kiépítésében. Természetesen én is követem a legújabb tudományos álláspontokat is és rendkívül Jó érzéssel tölt el, hogy a sok éves tapasztalat már számtalan visszaigazolást nyert.

     Az én életemben így indult a tudatos álmodás, s a kezdetekhez képest immár eltelt 28 év, most 2020-ban 43 éves vagyok és ugyanazzal az alázattal és tisztelettel fordulok az Álomcsatornához, ami számomra inkább Kapocs az Égi-Szellemi oldallal, mint haszontalan álmocskáknak fenntartott tér. A sok éves időszak alatt rengeteg tanulsággal, álomtörvénnyel, lélektani hatással találkoztam és a leszűrt tanulságokat, tudást adom át az erre nyitottaknak előadásokon, tanfolyamokon, személyes konzultáció alkalmával és tábori foglalkozás keretén belül. A sok tapasztalat nem jelenti azt, hogy az ember elérte az Ébredés, a tudatos állapotok kincseinek mindegyikét, azt jelenti rendkívüli kedvet kapott és kitartással gazdagodott. Ez vezeti tovább és készíti fel arra az Alkalmasságra, amivel az Ébredés Újabb állapotát érheti el.