A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 

 

 

-Elvont Kriptofora-

 

Saját szöveg (játék a szokatlannal)

 

 

      Amennyiben 'túli' dolgokat kívánunk Felismerni, alkalmaznunk kell egy olyan 'logikát', megközelítési módot, ami nem a szokásos eljárásokat veszi alapul és nem egy elvárt/meghatározott eredményre számít. Mint, ahogy az Álmoknak is mindig van egy Rejtett értelme, úgy a Kriptofora is a fürkésző Figyelmet a Titkok, Rejtélyek megismerése felé vezeti.   

 

 

A valami elveszi tőled a Semmit...

 Érted ezt?

 Amíg a Sötétben pergő percek a Fényesség Udvarában világi porszemek, addig a Világosban született órák áldoznak a Sötét Jelennek.

 Mi lesz az Idővel, ha Égi Kezek morzsolják szét?

 Az Idő térré válik, a tér pedig Idővé?

 Ha megérted, hogy az említett sorok törött szilánkjai Valóságod Tükrének,

 a Tükör összeáll és meglátod rég feledett Emléked...

 Nézz az Égre fel!

 A fehér fény szivárványként tündököl odafenn,

 és Testetlen Kapuja arra kér, lépj, de a Szövetségre Emlékezetten.

 A Sötétben látni az fog, akit a Szent Fehér Fény Ébresztett fel.

 Tudod-e hogyan láthatunk a Sötétben, ott, ahol nincsen Nap, ahol

 az ismert szándék hiába igyekszik és kérdéseire csupán önmaga felel..?

 Kik és mik vagyunk ott, ahol minden érzékünk tanácstalanul 'tárja karjait szét'?

 Erre válaszolni az tud, aki Alaktalan Alakja az ismerős 'Ismeretlennek', aki tudja:

 a Szent Fekete Fényben, hogyan néz ki egy Szivárvány, milyen színekből áll és misztikus kapuján egy Ébredett, hogyan haladhat át.

 

 

A most következő szöveg nem a fenti magyarázata.

 

Ha az ember figyelme pusztán az ébrenlétben edzheti magát, önzőségben erősödik meg. Szükséget szenved, így minden felhalmozott tette egy térbe írott kegyelemért esdeklés. Az emberi teremtés sokkal több is lehet a tettek halmozásánál. Mivel a tett az ismert énnek a megtartója, a Cselekvésre törekedve Tanúi lehetünk az Öntudat Megújhodásának.

 

Megismerő, felfogó Eszközeinknek lennie kell a Világos és Sötét Valóságban is, ott, ahol, amiről tudomásunk nincs vagy ennek ténye feledve lett... Azt érzem, hogy a lét nem marad önérzékelés nélkül, legfeljebb más eszközök, Létformák és minőségek aspektusaiból fejezi ki és éli meg önmagát. Így a halál után is lennie kell valaminek, ami Rólunk szól. Meg kellene ismernünk azt, amit az ismert érzék és akarat nem láthat, nem foghat fel. Enélkül „fél életet” élünk, és egy egészségtelen világképet ápolunk. Vedd észre! Álmaink Ékköve Tükörré csiszolt felület, rajta, benne a Nézők azonnal Égi színekbe öltöznek.

 

 

 Tudod-e, miért álmodunk? Töprengtél-e valaha azon, hogy az álom miért oly illékony, mint a Nap melegénél felszáradó köd, és miért vésődik keményen Emlékeid közé? Elemezted-e tulajdonságait, figyelted-e, mi miért történik?

 

Nem csupán az álmok tartalmai között húzódik meg lényeg, hanem a történés is sugallja, mire figyeljen a kereső. Ha az átlagos álmokat vesszük alapul, akkor azt mondom, hogy az alkotott és fenntartott világunk valóságának megértése miatt álmodunk. De ez magában rejt egy különös titkot, amit épp azáltal fed fel, hogy eltakarva tart.

 A Figyelem e kíváncsi területre vetül és mozgósítja mindazt bennünk, ami e Rejtett Kincset feltárni, felfogni képes és hatására Emlékeztetni. Nem hagyományos emlékezésről beszélek, hanem arról, ami nem a mulandót tárja elénk, hanem ami Istentől való... A testtel, az anyaggal való bánásmód egy kiemelten fontos tantárgy a Lélek vizsgáján. A test, az én a Teremtés misztériumában helyet kapott részek, Spirituális értékük azonnal látszik, ha a valódi kíváncsiságot hozzájuk emeled.

 Ha az lenne a feladatod, hogy értsd meg álmodnak tényét, hogyan kezdenéd, miket vennél szemügyre? Látnád-e azt, amit az álom a tartalmán kívül neked megmutat?

 Az álmok felfogását gyakran az ébredés szakítja meg. Ekkor egy öltési idő keletkezik, ami arra való, hogy az álom Erejét magadhoz vedd és másképpen élj, mint az álom tapasztalásának idején. De ne gondold, hogy a reggeli énre ébredés önmagában megszabadít a kötő álmod tartalmaitól! Nem ez az ébredés hozza meg a változást számodra, hiszen álomból álomba kerültél. Még nem állt össze a Tudatosságnak az a fókusza, ami felperzseli a halmozott illúziókat. Ami (határolt én) tükröket használ, de önmaga vigaszáért szokásból él, az nem lát mást, csupán vágyának látszatát.