A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 

2016 április 28-ra virradó tudatos álom.

 

 Mivel az álmokat úgy írjuk le, ahogyan reggel megfogalmazódnak bennünk, így a lentebb olvasható beszámoló sem irodalmi szintű írás.

 

     27-én este nem hagytak aludni a hullámzó érzelmi hangulatok. Ezek váltakozásainak oka a napokkal korábban történt párkapcsolatom felbomlása volt. Nagyjából hajnali fél négyig nem történt komolyabb alvás, csupán rövid szakaszokban éreztem, hogy eltelt némi idő és nem tudtam nyomon követni. Ebből tudtam, hogy rövid időkre elszundítottam. Amikor éber voltam, akkor valamiért madarakat képzeltem el, szerettem volna látni őket, amint repülnek. Egészen jól sikerült az elképzelésük. Olyannyira, hogy láttam magam előtt az alakjukat és óhajtottam, hogy keljenek életre, mozduljanak meg. Az álmodói pásztázó, körbejáró nézést alkalmaztam a madaraknál. A kép fekete-fehér volt, de jól láttam őket, mozgásuk egészen természetes és élénk volt. Az egész egy régi rajzfilmhez hasonlított. A sokáig tartó ébrenlét miatt azt kértem a tudatomtól, hogy legalább mélyalvási fázist adjon, ha már ennyire nem tudok aludni. Napok óta nem aludtam jól. Ezt követően elvesztettem a kontrollt és elaludtam (fura volt, mert nem is számítottam rá, hogy végül sikerül). Az első jelenet amire tisztán emlékszem az az, hogy felismertem azt a Hangot, ami időnként álmaimban jelentkezik és tudatosságra ébreszt. Ezt korábban a Mesteri Hangnak neveztem el. Ebben az álomban a Mester azt mondta nekem, hogy most egy fontos és különleges Érzésminőség érkezik el hozzám. Fogadjam és tartsam meg. Azt mondta, hogy ez az az Érzésfok, amit nem szoktak tudni megfogalmazni az ébrenlét során. De itt felismerem és tudni fogom. Azt mondta, okkal kell most ezt magamhoz vennem. Elmondása szerint nemsoká megtudom, hogy miért. Amint belém áradt ez az Érzéseszencia, hihetetlenül feltöltő volt. A hatására úgy éreztem magam, mint aki egy jó adag Jelenlét és Tudatosság koktélt kapott. Olyan volt, mint egy szent Pecsét, ami hitelesít mindent. (Álmomban arra gondoltam, talán bedrogozott a Mester? :) ) Persze ezt viccesen gondoltam a tudatos álmon belül. Hagytam a dolgokat és tovább figyeltem. A Mesteri Hang azt mondta a tudatos álmon belül Érezzem, Éljem át annak lényegét, ami belém áradt. Viszonylag sokáig kellett időznöm ebben a meditatív állapotban az Érzés Tisztaságára figyelve. Majd a Hang ismét hozzátette, hogy szükségem lesz a magas fokú Tudatosságra, ezért ne kalandozzak el! Nem értettem mi ez a fura hangsúly és baljóslatúság. Sejtettem, hogy valami fontos dolog fog bekövetkezni, de még nem tudtam, hogy mi lesz ez.

 

Az Érzésminőség folyamatosan bennem, velem volt és biztosított egy emelkedett állapotról. Szokatlanul Jó volt, erősen haladott állapotba vitt. Úgy éreztem, ennek hatására többre vagyok most képes, mint az átlag tudatos álmaimban. Valahol ez egy felkészítő volt arra, ami ezután következett be. A hosszan tartó tudatos álmot ennek az Érzés minőségnek belém költözése biztosította. Én ott akkor ennek tulajdonítottam...

 

Ezután egy igazán nagy szobába kerültem. Olyan volt az egész, mint egy trónterem. Ilyet még nem láttam. Majd amint körülnéztem, láttam egy rendkívül fura alakot, aki megmozdult és megszólalt. Azt mondta, ő a Magány Ura és egyfajta istenség. Fogalmam sem volt arról, hogy mit keresek itt. De nagyon magabiztos és jó kedélyű voltam. A terem a félelem jegyeit hordozta magában. Mindenhonnan a félelem áradt. Régi kacatok, kellékek szaga is érződött. Bárhová néztem, bármi került elém, mindenből az sugárzott, hogy a félelem él és komoly erejét kellene elviselnem. Az Uralkodó előttem fel-alá sétált, mint aki utasítani akar, hogy mit éljek át és erre hogyan kell reagálnom. Az átlagos reagálást várta tőlem. Az alak jóval magasabb volt nálam, vékony, szikár, aszott testű, de pocakos és nem emberszerű lényként állt előttem. Csak végtagjainak számában hasonlított az emberre. Leginkább egy botsáskára emlékeztetett. Az arca hosszúkás, száraz és nem emberi volt. A szája deszkaszerű, amire rászorítva bőrszerű borítás került. A teste jól kivehető részletekkel rendelkezett, de mindenhol durva bőrtónus volt megfigyelhető. Magas és nagy volt hozzám képest az egész lény. Úgy tűnt, ő egy erős karakter, él, létezik és tudja mit akar. Többször felállt a trónjáról, ami egy nagyobb ágyra hasonlított. A trónról való felállásainak lényege az volt, hogy érezzem mennyivel magasabb nálam és mennyivel több ereje van. Ez az álomban egyértelműen átjött. Többször elmondta szavakkal is megerősítve, hogy több és erősebb nálam. Mantrázgatta, hogy ember ő felette nem képes uralkodni. Ő a Magány Ura, egyfajta istenség. Amikor hozzám közel hajolt a fejével fura grimaszokat vágott, arcának redői olyan mimikákat mutatott, amit egy olyan ember tesz, aki lenézi a másikat. Tudtam mi a véleménye rólam. Olykor-olykor olyan erős volt az arcmimikája, hogy azt hittem elszakad a pofája. Tényleg, ezeket figyeltem, miközben hazugságjeleket kerestem a testjátékában. Épp szólni akartam neki, hogy tudja-e, hogy nagyon közel áll ahhoz, hogy szétszakad a pofáján a bőr, ha így folytatja... Ám megszólalt és ismét elmondta a mantráját: „én a Magány Ura vagyok, egyfajta istenség”. Tudatosította bennem, hogy ő uralja a helyzetem és elmondása szerint ez ellen semmit sem tehetek. Azt mondta, most elkapott és felemészt engem, hozzátette: félelemben és magányban fogom tengetni az életem. Elmondása szerint rég várt arra az alkalomra, amikor meggyengülök. Mondtam neki, tudom, hogy mi okkal jött. A párkapcsolatom széthullott, jelenleg ennek érzem a nehézségeit és most ő ennek egy tükröződése az elmémben. Mondta, hogy nem ennyiről van szó. Ő már régóta várta ezt a találkozót. Mondtam neki, hogy tisztában van-e azzal, hogy az én álmomban vagyunk és én teljes tudatossággal vagyok ebben? Itt az történik, amit én mondok, nem az, amit ő. Erre újabb grimaszokat vágott és szinte csapkodott a fura fatörzs hatású végtagjaival. Tudtam az álmon belül, hogy ettől sokan félnének. Ezek nem csupán egyszerű csapkodások voltak. Értelme, oka volt minden mozdulatának. Mintha ez egy rituálé lett volna annak érdekében, hogy a félelem ereje növekedjen. Felszólított, hogy nézzek szét a teremben és figyeljem meg a tárgyait, kellékeit. Körbenéztem és jól láttam mindet. Minden eszköze egy bizonyos félelemtípushoz tartozott. Szinte tudni lehetett, hogy egy-egy tárgy milyen típusú embernél okoz félelmet. Éreztem és tudtam, hogy emberi sorsunk karakterekre osztott félelemcsomagokkal rendelkezik. Ez az alak azt mondta, a félelem eszközeivel uralkodik felettünk és természetesen felettem is. Elmondta, a teremben lévő eszközei mind becses tárgyak és kincsek a számára. Ebből a teremből nem nyílnak ajtók a szabadulás felé. Körbenéztem és tényleg nem láttam ajtókat, ablakokat. Megint odahajolt hozzám, közelről az arcomba vágta, hogy ő a Magány Ura, egyfajta istenség. Kezdtem unni a dolgot és odakiáltottam én is: Ha te a Magány Ura vagy, egyfajta istenség, akkor mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom, isten vagyok ebben az álomban. Amikor ezt kimondtam, hasonlóan remegett meg az egész álomtér, mint több, korábbi tudatos álmom esetében. A fura alaknak nem tetszett az istenes szóváltásunk. Nagyon szokatlan volt az egész, főleg az, amit mondtam, mert nem szokásom ilyet mondani. Itt, a kijelentés pillanatában a halhatatlan Isten magot éreztem magamban, ebből fakadhatott a bátorkodás. A lény azt mondta nekem: „ megeszlek, lenyellek!” Mondtam neki, teljesen mindegy mit mond, mit akar, én akkor is ragaszkodok ahhoz, amit mondtam. Teljes tudatosság birtokában voltam, mindenről tudva. Ami meglepődésemül szolgált, hogy az alak egy kicsit sem változott át. Teszteltem magam és figyeltem, hogy átkapcsoltam-e féltudatos álomba, de nem. Erős és határozott volt minden és mégsem alakult át a figura. Minden maradt az eredeti felállás szerint, ő pedig közeledett felém és ismételte, hogy meg fog enni. Gondolkodtam, hogy mi lehet a gubanc. Mi baja van ennek az alaknak? Ez nem normális, mármint nem viselkedik úgy, mint a korábbi tudatos álmaim szereplői. Az jutott eszembe, hogy ha már ebben a tudatos álomban megesz ez a figura, akkor megfigyelem milyen az, amikor összetörnek a csontjaim a rágása közben. Ez jutott eszembe ott, abban a pillanatban :) Az alak kitátotta a száját és amikor kettőt harapott a mellkasomnál, éreztem milyen erős és durva a harapása, rágása. Ami érdekes volt, hogy több darabba kellett volna esnem a rágás szakító munkája által, de ez nem következett be. Éreztem, ahogy lecsúszok a torkán, s magamban azt mondtam: mekkora egy szemét! Megérkeztem a gyomrába. Kérdeztem magamban töprengve, hogy miért? Tudatos vagyok az álomban, akkor mi van? Továbbra is éltem a gyomrában. Tompán hallottam , amint velem együtt lépked és a kemény lábai a talajon dobbannak. Hallottam tompán a szavait is. Elkezdtem az Érzés Tiszta Minőségére figyelni. Hangolódtam és hagytam fokozódni ezt a minőséget. Azt mondtam, ha már a saját álmomban vagyok és Isteni erővel bíró, akkor egy eljárással valahogy ki kellene jönni a Magány Urának gyomrából. Meditálni kezdtem a gyomorban és Szándékolni kezdtem azt, hogy kiégetem magam a testéből. Úgy fogok kiégni onnan, mint a Fény és Tűz ötvözete. Folyamatosan kívülre Szándékoltam magam. Az az ötletem támadt, hogy a lény szöveteinek mikroszkopikus résein keresztül átszivárgok és kívül összerakom magam. Éreztem, ahogy millió apró fényként átkelek a szövetet behálózó réseken át. Kint újra eggyé váltam és a lény elé álltam. Ugyanazzal a határozottsággal, mint a lenyelés előtt. A lény ekkor már egyforma magas volt velem. Ekkor már tudtam, hogy győzött az Álmodói Törvény. Kötelessége összemenni egy ilyen alaknak, ha lelepleződik. Feloszlott az egész a teremmel együtt, én pedig felébredtem és most írom az álmot.

 

A történéseket alaposan kielemeztem és a többszörös tanulságokat, információkat szintén beleszőttem az Álmodástan rendszerébe. De néhány tanulságot itt is elmondok:

 

• Leküzdöttem magamban egy olyan gátat, félelemet, ami valószínű régóta tartotta velem a kapcsolatot.

• Gyakoroltam az Egyhegyű Figyelmet és álomban fokoztam a Tudatossági szintet.

• Ébredésem után sokkal elfogadóbb és megértőbb lettem az életkörülményeimmel. A párkapcsolatom felbomlásának ügye ettől a pillanattól gördülékenyen és természetesen lett kezelve.

• Az Álommester ismét jó tanáccsal látott el és jól jött a felkészítője, bár nem tudtam miért és mire kellett az Érzés Tiszta volta, de később már nyilvánvaló volt.

• Egy igazán makacs Terelővel találkoztam, míg korábban kisebb karakterekkel mérkőztem és élveztem a kettősség természet feloldódását. Ez a figura egy kollektív erőt képviselt. Ezért amit magáról mondott félig igaz volt. Valóban nem hétköznapi alakot képviselt, hanem külön karaktert, egyfajta személyiséget kapott, úgynevezett Képviselő titulust.

• A további értékes elemzési eredmények a tanfolyamokon és előadások témáiba épített formában ismerhetők meg.