A szövegnél minden jog fenntartva!

 

 Tudatos Álmaim

 

 

1992 óta igazán sok tudatos álmom volt. Ezek közül időnként megosztok egyet-kettőt azért, hogy merítsenek belőle erőt, ötletet azok, akik hasonló utakon járnak. Mivel az álmokat úgy írjuk le, ahogyan reggel megfogalmazódnak bennünk, így a lentebb olvashatóak sem irodalmi szintű írások.

 2016.12.24. reggelére előállt álom. 07 óra 02 perc az álom leírásának kezdete.

 

 Tudatos Álom: Álommester tanítása

 

     Elalvás előtt, ami éjjeli 2 óra után volt, fekvő helyzetemben éreztem a baloldali bordáimnál azt a fura bizsergető (kellemes) érzetet, amit általában akkor szoktam érezni, ha Tudatos Álom közeleg. Mondtam is magamban: befogadó vagyok, felkészültem. Ezt követően elaludtam.

 

Az álom eleje természetesen nem volt tudatos. Álmomban azt az utasítást kaptam, hogy észleljem, figyeljem meg az álom elemeinek, részleteinek, összetevőinek hangulatfokozódását. Észlelnem kellett olyan eseményeket, történéseket, amikre itt azt mondták, hogy befolyásolás alatt állnak, tartalmi és élménybéli szinten egyaránt. Valami olyasmit magyaráztak a háttérből, hogy az álomfokozók itt ebben az álomban megfigyelhető típusai (valószínű vannak más jellegűek is) ráfednek, rátakarnak élményekre. Rátelepszenek azokra és igyekeznek felülírni, torzítani azokat. Talán azért lett álomfokozóként megemlítve itt, mert fokozatosan telepszik rá valamire és fokozza a saját erejét, így érve el azt, hogy a végén ez a valami kap hangsúlyt a lényegi dolog helyett. Az álomban azt kaptam feladatként, hogy észleljem, ami nem valódi, ami nem eredeti, hanem átvett. Egyfajta tanításos álom vette kezdetét, ami itt még egyáltalán nem volt tudatos, csupán érdekes. A tanító álom elején példaként horror elemek, maszkírozott alakok váltakoztak előttem. Úgy éreztem, mintha tesztelve lennék. Mondtam az álomban (ekkor még mindig nem voltam tudatos, csak magabiztosan éreztem magam), hogy hiába mutatnak ilyeneket, ezek már nem hatnak meg, mert egy időben szándékosan néztem borzalmakat elalvás előtt, de nem igazán költöztek be az álmaimba, olyan, mintha ezek már hatástalanok lennének.

 

*Korábban tesztelés miatt néztem izgalmas, misztikus vagy horror filmeket, hogy megfigyeljem milyen elnyomott, elfojtott Árnyékokat nyitnak meg bennem tudat alatt. Amikor pedig előállt az álmon belüli Tudatosság, akkor kezeltem, kioldottam a filmek által előcsalt, bennem régóta nyugvó tartalmak egy részét.*

 

Tehát miután kijelentettem, hogy az álomban megjelenő horror elemek már nem lesznek rám hatással, változás állt be. Csak ezután szólalt meg az Álom Hang (Mester), s azt felelte, igen így van, de más élethelyzetét még mindig erősen magamra tudom venni és nálam ez nagyobb hatásfokozódást, kötődést ér el, mint egy horror film, ami másoknál viszont nagyon is beépül az álmukba és eléri a keltett hatást.

 

*Nem javaslom tehát mindenki számára a horror vagy pszichikailag megterhelő filmek nézését, csak akkor, ha valaki elbírja, egy Gyakorló pedig önmagát tesztelni kívánja. Értem ezalatt azt, hogy ha valaki magáról azt hiszi, ő már túl van az azonosulás béklyókat keltő szintjén, nézze meg a cselekvéseit az ébrenlétnél és álomállapotnál egyaránt. Igazolódik-e az, amit magáról feltételez vagy hisz? Erről szól a tesztelés. Magunkat megkímélhetjük a modern társadalom luxus körülményei között. Sőt kialakulhatnak tévképzetek azzal kapcsolatban, hogy mekkora nagy spirituális szintre jutottunk. Magamról azt mondhatom, hogy mind a mai napig dolgozok magamon és élvezem, hogy csiszolódok.*

 

Visszatérve: A Mester hangjától indult el annak tudatosítása, hogy én egy álomban vagyok. Azt mondta, az aggodalom vagy a félelem, amit nemsoká átélek nem a sajátom lesz, hanem kölcsönvett. Amikor ezt tapasztalni fogom, egyszerre élhetem meg a félelem érzelmi útját és a belőle való Kiébredés Valódi Erejét, mert tudatában leszek annak, hogy nem saját, hanem felvett félelemről van szó. Azt mondta, ennek felfogása, megértése, segíteni fog a további Álommunkáknál. Hozzátette: Az emberek zöme nem ismeri fel azt, hogy a másokról magukra ölelt félelemmel élnek együtt. Nem ismerik fel, hogy ezt napközben vagy valamikor a múltban vették magukra és hogy ezeket a félelmeket napközben erősítik meg... Nem tudják megragadni az azonosulás pillanatát, mert szem elől tévesztik. S mivel azonosultak vele, sajátjukként könyvelik el. Az azonosulás csapdájába lépnek napközben, éjjel pedig amitől Ébrednének (Tiszta Önfényük Hangsúlya) egy álmon belül, kevés lesz, mert ezt elnyomja a felvállalt félelem, aggodalom. Azt mondta, amit most megfigyelhetek egy álmon belül, az egy jól működő Terelői munka lesz. Most ebben az álomban segít tudatosan lemodellezni azt, amivel a legtöbben küszködnek. Arra kért engem, hogy alaposan figyeljem majd meg, ami történik. Hozzátette: Amint pedig megtörtént az álmon belüli tanítás, fel kell keljek és le kell írnom ennek lényegét. Az álmon belül éreztem, hogy kb. napfelkelte körül járunk. Erre a Mester (mintha egy pillanatra láttam volna belőle egy részletet), a kezével suhintott egyet, s azonnal sötétté és ódonná vált az álomtér (szándékosan csinálta). Mondtam Neki, rendben, megfigyelem, amit csak lehet, de vegyünk át egy élő példát ebben a színtérben, olyat, amit felébredésem után hitelesíteni tudok. Kértem, ahhoz, hogy felfogjam az „álomfokozók” működését, valamilyen számomra lényeges és megérintő esettel vegyük át. Úgy lesz, mondta. Az volt a javaslata, hogy legyen az álombéli félelmem Fióna (álnevet használok) egy gyerekkori (6-8 éves) félelme (megj.: a valóságban semmit nem tudtam arról, hogy Fiónával mi történet gyerekkorában). Folytatta: A lényegre való kíváncsiságom pedig legyen olyan erős, mint amilyen egy másik ismerősöm (Klara, szintén álnév) kíváncsisága. Valódi és nagyon tudni vágyó! Álmomban valahogy éreztem Fióna és Klara lélektani helyzetét is magamban. A Mester azt mondta, olyan eseményt veszünk át, amit meg tudok majd kérdezni reggel, ha felkelek. Azt mondta, álmom Tudatos tanulságát osszam meg Klaraval. De kis szünet után hozzátette: lesznek olyan Tanítások, amiket nem tudok azonnal elmesélni neki. Nem azért, mert nem szabad! Megoszthatom, ha a körülmények a jelenleginél optimálisabbak lesznek. Mondta, Klara most zárkózottabb időszakát éli, engedjem, hogy túl legyen ezen. Az Álommester úgy fogalmazott, hogy Klara zárkózottabb időszaka most több téren kiszigeteléseket tesz és valami fontosnak érzékelését nehezíti (elhalkuló rész...nem értettem, azt sem amire gondolt). De kijelentette, ez változni fog, javasolta én most csak az Ébredéssel foglalkozzak! Azt mondta, nem kell Klara miatt aggódnom, ne foglalkozzak vele! Figyeljek! Amit Álomúton az elkövetkező időben ad át nekem, azt nem fogadhatom másként, csak Tiszta Figyelemmel, így ha tovább akarom adni, akkor annak, aki meghallgatja szintén Teljességgel, Tisztán kell ott lennie. Mondatának ez a része hangsúlyt kapott. Mintha valami olyasmire célzott volna, hogy jól meg kell választani a Figyelem Természetét ahhoz, hogy az általa mondott információ hullámtermészete (valami nagyon hasonló szót használt a hullámtermészethez) ne „sérüljön”. Ezt a részt ennyivel el is intézte. A lényege ennek, hogy amit Ő Ad, abban a Minőségben kell továbbadnom. Arra kért, ha látom egy érdeklődőnél, hogy nem olyan a Figyelmének Természete, inkább hagyjam az átadást és várjak. Mintha arra célzott volna, hogy érdeklődés és Érdeklődés között különbség van.

 

*(Megjegyzés: Ebben az Álomban használt olyan újszerű szavakat, amiket azért nem tudtam megjegyezni, mert mintha elhalkult volna ezek kiejtésénél a hang... Emiatt helyettesítettem olyan szavakkal, amelyek a legközelebb állhattak ezekhez.)

 

Azt mondta, hogy a horror elemeken már egészen jól túl vagyok, nem ijesztenek meg úgy, mint régen, ám az érzelmi oldalamnál vannak olyan dimenziók, amik az utóbbi időben össze-vissza lettek vagdosva, semmibe véve, így a példához, amit bemutatni kíván ez épp jól jön. Folytatta: mivel tudat alatt mély, igaz fájdalmat élek meg, követhető lesz számomra a lényeg. Azt mondta, most ezt választjuk azért, hogy meg tudjam figyelni milyen élmény mások félelmét magunkénak tudni. Hozzátette: A későbbiek során pedig azt is elmondja, hogyan lehet Álomoldalon végrehajtani Cselekedeteket, amelyek a kollektívára hatnak Jótékonyan. Állítása szerint az Álomban megvalósítható Tudatosság gyakorisága is fokozódni fog mindazoknál, akik rákapcsolódnak a Tudatos Álmodás Útjára. A kollektív koszt, káoszt, illúziót és annak terjedését egy fertőzéshez hasonlította, amit elkapunk, és átadjuk egymásnak.

 

Mielőtt az álommodellbe belekezdtünk volna, tett egy kis kitérőt: éreztette, tudatosította bennem/velem, hogy tudja, néha még hajlamos vagyok mások kételyének, bizonytalankodásának helyet adni magamban (vagyis részben hatásuk alá kerülhetek). Mondta: A kérdések, a kételyek jók, nemsoká megérteti velem, hogy miért. Ám hozzátette: ügyelni kell, mert ha a kételyek, a kérdések túl hosszan öntartóak, akkor a kérdés szintjéhez kötik a Figyelmet, nem a Válaszéhoz, ahová a kérdéseknek el kell vezetniük a Figyelmet. Folytatta: Amit most mond, az a jelenre vonatkozik, a mostani időszakomra. Az előttem álló időben nem állhatja utam kétely, senki kételye. „Nem emelhetem át magamra azt, ami azért akadálya másoknak, mert még nem Ébredtek annak Tudatára”. Hozzátette: Ezért mutatja meg nekem ebben az Álomban azt, amit akar, hogy lássam a mások kételyének, félelmének uralkodó erejét, s Tudatosságot elnyomó voltát.

 

Mondta, most térjünk vissza az „álomfokozók”-hoz és az álompéldához. Korábban tehát példát kértem Tőle, ekkor két nevet és két tulajdonságot említett meg. Fióna félelmét és Klara kíváncsiságát, tudásóhaját. Azt mondta, Fióna hiteles félelme lesz az igazolása ennek az egésznek. Mondtam rendben, bár nem tudtam mi sül ki ebből. A következőképpen alakult az álomtér: Az Álommester azt mondta, éljem bele magam abba, hogy Fióna 6-8 éves és nagyon fél. Utasított, hogy lássam magam előtt Fióna tudatalattijának eseményeit! Az Álomban az tudatosult bennem, hogy Fióna gyerekként nem átlagos formában félt, mint ahogy az átlag korú gyerekeknél ez természetes. Szituációkat láttam magam előtt (üldözés, megfigyelés, fura nyomasztó lélektani félelmek elegye, kiszolgáltatott, elnyomott tartalmak uralma, stb.) A Mester azt javasolta, hogy menjek be oda, ahová Fióna biztosan nem menne be. Kérte, jussak be ódon padlástérbe, majd ódon pincébe az itt lévő ajtókon át, hogy lássam az elevenné vált félelem alaköltéseit. Mondta: Fióna felnőtt énjére a gyerekkori félelme komoly hatást gyakorol. Még mindig meg akarja óvni a belső „gyermeket”, s így Fióna felnőttként továbbra sem mer bemenni egy sötét felső vagy alsó szintre, ahol tudja, hogy ez a gyermek nagyon félne. Mondtam, jó lenne valahogy konkréttá tenné mire céloz, hogy mit is tegyek pontosan? Azt mondta: Álomban osszam magam három részre: Legyek én a félő Fióna utazó érzése, a történések tanulságára kíváncsi Klara Tiszta nyitottsága, és az, aki bemerészkedik az ajtón át és szétnéz az ajtó mögötti térben és Tanúként rögzíti a tanulságokat. Valahogy ez a hármas érzékelés egy pillanat alatt megtörtént. Három irányból érzékeltem magam, három aspektusból, mintha több dimenziós szinten lennék könyvelője valaminek. Az előttem álló ajtó viszont zárva volt, nem tudtam továbbhaladni. Kérdőn arra felé néztem, ahonnan a Hangot érzékeltem. Mondtam nincs nyitva, hol a kulcs. Éreztem, hogy a Mester néz engem és csodálkozott, hogy miért vagyok ilyen tanácstalan és kreativitás nélküli. Azt javasolta a legnagyobb természetességgel, hogy váljak folyékony arannyá és folyjak át a kulcslyukon a túloldalra. Javasolta, álomban ne gondolkodjak megszokott és korlátozott módon. Az álomban a folyékony arannyá válás kézenfekvőnek tűnt. Mintha kulcsok helyett ez lenne a bevett szokás. Azonnal megvalósítottam. Aranyló voltam, nagyon élénk tiszta fénnyel és folyékony aranyállagú testtel. A Terminátor című film folyékony fémtestű szereplőjéhez hasonlítottam. Olyan volt, mintha ezt az aranytestet minden tudatalatti tartalom ismerné és tisztelné. Az Álom Mester azt mondta az arany egy fontos megjelenési forma, Tiszteletet parancsoló. Amint átfolytam az ajtó túloldalára, lassítva érzékeltem, ahogy az első aranyrész a talajhoz ér. Érdekes tapintás érzete volt, amint az ott lévő padlózat anyagával találkoztam. Összerakódtam, nagyon élénk aranytestben és szemlélődtem. Éreztem az aranytermészet lényegét, erejét! Ez különös volt. A teremben bent olyan történéseket, alakokat láttam, amik még csak félkész állapotban voltak. Élettelen maszkok, történetet eljátszó kellékekhez hasonlított minden. Mondtam, nem félek semmitől, mi a lényege ennek az egésznek? A Mester azt mondta: azért nem félsz, mert aranyban vagy. Azt mondta: a bent lévő félkész álmok akkor lesznek kész, ha behúzom Fióna félelmét. Amint ez megtörtént, tehát engedtem bejönni a félelem részt is, minden ijesztővé vált. Életre keltek a kellékek és a mozgásuk, a színük az élet durva aspektusainak jegyeibe költözött. Éreztem egy meglepődést és rossz érzést, ám továbbra sem féltem, mert tudtam, a saját álmomban vagyok és teljesen tudatos. Tudtam, ez nem az én félelmem, csak látom és érzékelem, hogy mi a rögtönzött reakció, hogyan rezonál át a tér és benne én... Valahogy független voltam mindezektől. Ott, akkor értettem, éreztem ennek tanulságát. Olyan érzésem volt, hogy azért kellett arannyá válnom, hogy ne tudjak szennyeződni. Tovább kérdeztem. Na és mi van Klaraval? Mit kezdjünk az Ő kíváncsiságával, azzal, hogy az ő kíváncsisága, tudásvágya olyan nagy? Hogyan értelmezzük a végkövetkeztetést? A Mester valami olyasmit mondott, hogy az Együttérzés azért valósulhat meg, mert mindenki Érzékelője egy központból táplálódik, s ebben van valamiféle Közös Érzési Eredő. Kérdeztem, ez, hogy jön most ide..? Ezután magyarázatot váltott. Elmesélte, hogy a Valódi Kíváncsiság nem más, mint a már Tudott „dolog” Jelzésének Hívó „Szava”. Így ad hírt magáról, így Ébresztget. Az érdeklődés nem a nemtudás miatt van, hanem mert „hon-vágyjuk” azt, amivel rendelkezünk, de nincs a közvetlen Érzékelésünk terében. Emiatt nem tanulunk, hanem Emlékszünk és Felidézünk. Ezért az Érzés és Érzék kidolgozása minden Ébredő számára fontos. Mondtam, hogy rendben értem amit mond, de valahogy foglalja nekem össze, amit gondol még, mert érzékelem, hogy a fizikai térben nemsoká fel fog kelteni az egyik barátomtól kapott rezgő alvásszakaszokat mérő karóra (valahogy tudtam az álmon belül, hogy hol jár a külső idő). Mondta, hogy igen, de épp ez a lényeg. Mivel álomban vagyunk, jön egy természetes mikroébredési szakasz. Fel kell kelnem és le kell írnom, ami történt. Kérdeztem, hogy miért? Miért nem jobb, ha továbbmaradunk itt? Azt felelte, hogy a természetes mikroébredéseknek feladata van. Ezeknek egyik fontos szerepe az, hogy az álom tanulságai átitassák az ébrenlétben tapasztalt teret. De úgy, hogy félig ilyen, félig olyan állapotban vagyunk. „Különösen itatjuk át ezzel az ébrenlétben tapasztalt teret.” Magamnak úgy fordítottam le, hogy a Figyelem Módosult Állapotából Minőségeket juttatunk át. Mintha ennek a műveletnek szerepe lenne az Abszolút Ébredésben. Mondta: most nekem is felébrednem kell! Leírnom és eltöprengenem azon, ami történt. Érveltem, hogy csak néhány órát aludtam, mert éjjel kettő után feküdtem le. Mondta, hogy a fáradtságtól is fontosabb az álom leírása. Keljek fel! Megmondom őszintén, hogy tovább akartam aludni és lustálkodni, de olyan éberség költözött belém, hogy nem tudtam volna tovább aludni. Ekkor már javában hallottam a karóra rezgő, zümmögő keltését. Itt már csak feltevéses következtetést tudtam levonni. Valami olyasmi érzet maradt bennem, hogy az álmokból való teljes felébredéshez ki kell ébredni a fizikai tér álmából is. Így lesz Teljes. Ezért az ébrenlétben tapasztaltakat úgy is kell látnunk, szemlélnünk, mint álombefolyás alatt álló síkot. A teljes kiébredés előtt a Mester még a mikroébredések számszerűségét hangsúlyozta, s azt, hogy tanulmányozzam ezeket. Ám ekkor már teljesen felkeltett a karóra.

 

Az Álom igazolása: Mivel hozzám képest korai volt a felkelésem: reggel 7 óra, lámpafénynél kezdtem el leírni mindent. Az ébredés napján találkoztam Fiónával. Ő keresett engem, majd mondta, hogy szeretne velem beszélgetni. Óvatosan kérdezgettem arról, hogy volt e kisgyerekkorában komoly félelme. Mondta, hogy kb. 5-9 éves koráig, de 6-8 évesen kifejezetten rossz időszaka volt. Megjegyezte: anyukája orvoshoz is vitte ezzel kapcsolatban. Erről egészen a beszélgetésünkig nem volt tudomásom.

 

Értelmezési segédlet ehhez: ügyelni kell, mert ha a kételyek, a kérdések túl hosszan öntartóak, akkor a kérdés szintjéhez kötik a Figyelmet, nem a Válaszéhoz, ahová a kérdéseknek el kell vezetniük a Figyelmet.

 

Ennél a mondatnál arra kell gondolni, hogy nem mindegy honnan és hogyan kérdezünk! Megesik, hogy az egónk szeretne tudni valamit és a kérdés feltevésénél már egy általa generált válaszra számít. Pl. kíváncsiak vagyunk valamire, de az arra kapott választ csak korlátozott formában tudjuk befogadni, felfogni. Ha a kérdés olyan mint egy elkészített öntőforma a válasz számára, akkor a kapott válasz csupán beszabályzott, korlátozott lehet. 

 

 

  Következő Álom, ami a fentebb írottal összefügg:

 

2017. január 21-én, éjjeli álom (REM figyelő technika...)

 

Az álom bekövetkeztét egy ismerősömmel való késő éjjeli beszélgetés előzte meg, személyes találkozás formájában. A beszélgetés azon az ágyon ülve történt, amin aludtam. Problémákat hallgattam meg és megoldásokat kerestünk rá. Az illető 20-án kb. 23 órakor indult el tőlem, én pedig 21-én éjjeli 1-kor feküdtem le.

 

Lefekvés éjjeli 1-kor:

 

A tapasztalatot megelőző napokban a REM megfigyeléses technikámat (lásd később jegyzetben) alkalmaztam és arra voltam kíváncsi, hogy vajon az ébrenlétnél, ritmusokban végzett rövid gyakorlások ideje mire lesz elegendő. Ám úgy voltam vele, hogy most jó lesz csak aludni és hagytam a technika eredményére való vágyódást. Nemsokkal később elaludtam. Álmomban élénkké vált a szobám érzékelése. Az álom nem tudatos részében kimentem a fürdőszobába vizet engedni a kádba, hogy lefürödjek, ám a csapból sötét, koszos víz folyt. Nem igazán volt még ilyen álmom, így felfigyeltem rá. Fekete sávok jelentek meg a folyó víznek vékony oszlopában. Álmomban álmot fejtettem. Tudatosítottam magamban, hogy ez az egészségemre vonatkozó jel. Fölösleges tovább folynia a víznek, mert tudom, mit szimbolizál (de ezeknél a jeleneteknél még nem voltam tudatos, csak tudtam mit jelent). Mondtam, ebben nem fürdök meg. Leengedtem a vizet. Álmomban is tudtam, hogy azért lett sötét a kád vize, mert az utóbbi napokban egyfolytában banánt és füstölt parenyica sajtot ettem. Mértéktelenül kívántam mindkettőt. Mivel kb. egy hétig így táplálkoztam, a hasfalam (a szervek) kicsit megterhelődtek és enyhe fájdalmat éreztem. Tudtam, hogy ez ennek köszönhető, szóval nem foglalkoztam vele. Mivel nem tartottam jelentősnek, hamar váltott az álomtér. Arra lettem figyelmes, hogy egyre élénkebb, összpontosítottabb vagyok. Az álomban újra a szobámban voltam. De még mindig nem voltam tudatos. Azt álmodtam, hogy az ablakom udvar felőli részén, kint az ablak alatt Greg (álnév) hangját hallom. Nyár volt és nyitott ablaknál feküdtem. Greg az udvaron beszélgetett valakivel és a nevemet is mondta. Az álomban az tudatosult, hogy a valóságban, Gregnek (éjjeli 1 óra előtt) átküldött üzenetemet már elolvasta (ezt ébredésem után ellenőriztem is. Igazolódott). Onnantól már tudatosultam, hogy felismertem nincsen nyár, Greg nincs nálunk és nincs nyitva az ablakom. Ezt követően furán dobogott a szívem, ami áthangzott az álomtérbe. Az egész testemben lüktetett valami. Mintha minden részemből halk, de élénk ütemű dobszólam áradt volna. Kellemes volt és nagyon hatásos, pontosan nem tudom mi volt, ami viszont tény, hogy nem igazán fizikai testből áradóként éltem meg. Nagyon közel álló volt a testi tapasztaláshoz, de nem csak testi szintű volt, ez biztos. Az érzet több volt ennél. Amikor előállt ez az ütemezés, azonnal Felismertem, mint ahogy az Álommestert szoktam. Élénkebb Tudatosságba kerültem (kettős Tudatosság állt elő). Tudtam, hogy akár testfüggetlen élmény is bekövetkezhet, hiszen ismerős és dinamikus volt ez a kellemes tapasztalás. Ez a dobszerű, egész testet behálózó élmény akkor szokott nálam megjelenni, amikor egyszerre kettős Tudatosságot élek meg a jelenben (testit és álombélit egyszerre). Ám, ahogy figyeltem ezt a különös állapotot, amit egyébként szeretek (mert nagyon jó érzés), egyszer csak eltűnt. Pásztáztam a szobámat, a testi rezgés, doboló működése helyébe félelem lépett. Ennek oka volt. ISP állapotba kerültem és amikor erre felfigyeltem, megilletődtem. Bénított állapotban voltam. Mivel nem tudtam megmozdulni, egy rövid időre félelem környékezett meg. Korábbi Tudatos Álmomban azt jelentettem ki, hogy engem a horror elemek már nem hatnak meg. Akkor most mitől félek? Ebben az álomban sem féltem horror hülyeségektől. A szobámat egy kijelentéssel világosabbá tettem, hogy jobban lássak az álomtérben, mert kissé félhomály uralkodott. Tisztábban akartam látni. Ám ezt követően éreztem, hogy remegek. Éreztem, kívülről láttam, hogy ki van takarva a fekvő testem, de nem tudom magam betakarni, mert bénult vagyok. Most mi lesz? Közben eszembe jutott, hogy akkor volt ilyen, ehhez hasonlatos érzetem, amikor idegen lények jelentek meg az álmomban. (úgy látszik ezt a gyerekkori űrlényektől való idegenkedést még nem egészen nőttem ki) Szóval Idegen jelenlétet éreztem az ágyban fekvő testem mellett. A Tudatos Álomban összegeztem. Tudatosítottam, hogy ISP állapotban vagyok. Kettős tudatosságom van. Mondtam magamban, hogy az ISP nem tart sokáig, tehát vagy felébredek vagy Tudatos Álomban folytatom tovább a dolgom. A félelmem valószínű, hogy a fázásos remegés által kiváltott testre ható tény miatt jelentkezett, valamint a vele együtt történő bénultság okaként. Ám zavart, hogy az Idegen jelenlétet élethűen érzékeltem magam mellett. Mintha figyelnének, azt figyelnék, hogy mire törekszek és mit tudok kezdeni a helyzettel. Tudatosságom közepette próbálkoztam a karom felemelésével, de semmi. Az egész testem bénult volt. A kezemmel akartam utasítani őket, hogy tűnjenek el! Pánikba nem estem, mert tudtam a jelenségről, arról is, hogy ez nem tart sokáig. A testem megmozdításával akartam magam kiébreszteni, de ez nem jött össze. Közben még mindig éreztem a félelmet magamban. Az idegenek közelsége hűvös hatású volt. Nagyon hűvös (lehet a kitakart testem fázása miatt éreztem ezt). Ez indulatossá tett. Nem láttam az Idegeneket, csak éreztem a láthatatlan jelenlétüket. Három alakot érzékeltem. Ezek közelsége nem volt kellemes, egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy nem láttam őket, mégis olyan nyirkosnak tűnt a bőrük, a fejük. Nekem a bőr állaga, ápoltsága nagyon fontos, szeretem megfigyelni, érinteni, de az övéké nagyon nem tetszett, annak ellenére, hogy nem láttam, valahogy mégis éreztem őket... Eszembe jutott, hogy az ő jelenlétük mennyire más hangulatot eredményez, mint amikor az Álombéli Mesterem megnyugtató jelenléte vesz körül. Tényleg - jutott eszembe -, hol van a Mester? Ekkor a félelem, mintha valami sötét füst formájában távozott volna a gyomrom és a szív aljáról. Szó szerint láttam, ahogy füst távozik belőlem. Mintha valami vagy valaki kiszívta volna onnan. Baloldalra kifelé ment a testemből. Ekkor ismertem fel, hogy ez nem az enyém volt. Álmomban analizáltam a helyzetet, hiszen tudatos voltam. Az jutott eszembe, hogy valamilyen ott maradt hangulatra lehettem érzékeny, ami az elalvás előtti beszélgetésből maradt vissza, mint egy lenyomat. Még mindig bénult voltam, s újra a félelem jött elő, mert az Idegen érzékelés olyan volt, mint amikor egy áldozat tudja, hogy nagyobb erő hat rá. Ekkor a háttérből, a tér egy másik szegletéből hallottam a Mesterem hangját, aki arra emlékeztetett, hogy Tamás ne a fizikai erőddel görcsölj! A Tudatod ereje nagyobb! Ezzel old meg a helyzetet! Ekkor élénk és határozott energiatestemet éreztem, láttam a kezem fénylő alakját, néztem egy ideig. Suhintottam egyet. S ezzel adtam rendreutasítást. Nagyon határozottan érzékeltem, hogy uralkodni akarnak felettem. Úgy éreztem nem tetszik nekik az, hogy én komolyabb Tudatosságra törekszem. Ám feléjük fordultam, s a Tudatos Álomban azt mondtam nekik, hogy ha eszenciáimra bomlasztotok szét, akkor sem szűnök meg, mert az vagyok, aki mindig is voltam és az is maradok! Itt az történik, amit én mondok, remélem mindenki megértett! Amikor ezeket a határozott szavakat kimondtam, úgy tűntek el, távoztak, mint valamiféle élettelen figurák, robotok. A messzi háttérbe hátráltak, majd köddé váltak. Elküldtem magam mellől minden olyan befolyást, ami árnyékot vetett a szobámba. Győztem! :) Fellélegeztem. Ezt követően minden kitisztult én pedig most miközben írom ezt, 2 órás alvás után a legkipihentebb vagyok (persze visszamegyek majd aludni). Volt még egy dolog, amit meg kell említsek. Mint, ahogy említettem, az utóbbi napokban az egész hasi tájékom közepesen fájdogált, még alvás közben is éreztem. Ennek oka a korábbi napokban túlzásba vitt (mértéktelen) banán és füstölt parenyica sajt fogyasztása volt. Álmomban a hasi tájékról távozó sötétes füst szerű anyag egy része ennek is betudható (gyógyulási jelkép lehetett a távozó füst). Az álomtérből a nem megfelelő táplálkozásból adódó fájdalmakra is kaptam egy javaslatot. Azt mondta a Hang, hogy amikor kiébredek az álomból, igyak meg egy nagy pohár hideg tejet. 1.5 százalékos tejet. Amikor kiébredtem a Tudatos Álomból kimentem a hűtőhöz és megittam, kb. 3 dl jéghideg tejet. Jólesett, így ittam még 2 decit. Visszafeküdtem aludni és amikor pár óra múlva felkeltem, minden tünetem elmúlt. Azóta sem fáj a hasam sehol. Jó volt a javaslat...

 

Amikor kiébredtem a Tudatos Álomból, sokáig feküdtem és szemlélődve voltam az ágyban. Azért volt a hosszas fekvés, mert az ISP állapotból való mozgásos érzékelésem örömöt okozott. :) Apró mozdulatokat tettem a kezemmel, lábammal fekve az ágyban.

 

Érdekesség volt, hogy a dobolásos tapasztalás, olyan volt, mintha az egész testemet átjárta volna. Hihetetlen jó és érdekes volt. Amikor ez előállt, arról volt szó, hogy a jövőben, a gyógyulás és gyógyítás Magasfoka várható ettől az Álomban tapasztalható (egész testre kiterjedő doboló, ütemes rezgéstől.) Ez nem csupán hallható dolog volt, hanem a bőrben a húsban, a csontban, szervekben, mindenhol érezhető Életszerű Ritmus... Testi és egyben testi határt meghaladó érzet ez. Mintha egy egyedi frekvencián lüktetne ekkor a test, aminek üteme meghaladja a testi kontúrokat és lehetővé teszi a testfüggetlen érzékelést is és a Tudatosság fokozottabb voltát.

 

 

 

Több érdekesség is volt ebben az Álomban:

 

• Feltételezhető, hogy az ismerősömmel való beszélgetésből, annak nyomasztó hangulatából valami bekúszott az én álmomba. Ugyanis a korábbi Mesteres Álom arról szólt, hogy időnként magamra emelek másokból származó hangulatot, érzelmet. A korábbi Álomnál arról volt szó, hogy ezzel még feladatom van. Vajon az idegenek érzékelése vonatkozhatott erre? Tőlem idegen energia jelenléte, ami nem űrlény-idegen volt, hanem csupán nem tőlem származó, egy másik embertől való?

• A félelem jelentkezését két dolog is indokolhatta: az egyik a kitakart fázó test, a másik az ISP bénult mozdulatlanság, kiszolgáltatottság. Közrejátszott a túlevésem is, ezért a szervek jelzése is beköltözött az álomba. Az álomban látott sötét füst távozása egy jelképes gyógyulásra is utalhatott. Így a félelem és a túlevés egy terhe távozott.

• Nem tudom elképzelni, hogy űrlények voltak a szobámban, mert képes voltam eltüntetni őket onnan. A saját Árnyékom kivetült formája költözött az álomtérbe. Lehet, hogy az új technikai megközelítésem egyik tesztjével találkoztam, amit én magam helyeztem el ide ebbe a térbe, időbe. Sőt, valószínű, hogy tesztelésen megyek át ilyenkor.

• Álmomban érzékeltem, hogy Greg olvasta az üzenetemet a facebook-on. Ezt ellenőriztem is. Úgy volt.

• Különös volt látni az energiatestem kezét. Arany, ezüst és kékes, tiszta, áttetsző fényű volt. Jól láttam.

  Amikor az idegeneket ezzel szólítottam fel a távozásra, az az érzetem volt, mintha ennek az energiakéznek, mozdulatnak döntésjoga van. Választhat! Az embernek Ereje van, dönthet és győzhet. Amikor Álmomban baj vesz körül, eddig soha semmi nem tudott azzal mit kezdeni, amikor azt jelentem ki, hogy „bármit teszel ellenem, én Önmagam maradok”. Amikor ezt vagy hasonlót jelentek ki az Álomban, akkor hihetetlenül megnövekszik az Erőm. Olyan Érzés, mintha bevehetetlenné válnék. Egy kikezdhetetlen Valósággá, ami mindenek felett áll, amivel álomban találkozok. De ez nem egoista állapotba jutás, hanem egyfajta kettősségtermészet nélküli, osztatlan Érzés.

 

Fontos, hogy ami nálam működött, az nem feltétlenül működik mindenkinél. A túlevés ellenszere nem lehet mindig a hideg tej :) Ezt tartsátok szem előtt!